16.fejezet - Bajkeverő

-Elijah..te mit keresel itt?-Jo megrázta a fiú vállait.

De ő nem válaszolt csak motyogott magában. A lány újra megrázta de semmi sem történt. Mikor Jo újra próbálkozni akart, összeesett,Elijah még mindig kántált valamit egyre hangosabban és ahogy az ő hangja erősödött a lány egyre jobban szenvedett.

A földön fetrengett mikor Adam megjelent az elme zavarodott fiú mögött.

-Hagyd békén! -Az angyal rárivallt és a falhoz lökte Elijahát, aminek következtében elájult. Jo abba hagyta a fetrengést. Feltápászkodott,azonban Adamot nem találta a helységben már. A lány vállára tette az eszmétlen fiú kezét és kivonszolta a folyosóra. Kint az emberek megbámulták,de nem segítettek neki. Végignézték ahogy a gyenge lány szerencsétlenkedik. Jo érezte a gúnyt az emberek tekintetében.

-A születésnapomon még a barátaim voltak! -gondolta magában és láthatatlan könnyeket hullatott. Mire elért egy padhoz már becsengettek, gyorsan lefektette Elijahát és elszaladt a terme felé. Hármat kopogott az ajtón, majd belépet.

-Elnézést a késésért de beragadtam a wc fülkébe. -az egész osztály nevetésben tört ki, kivéve két embert. Klaust és Valeryt.

-Semmi gond! Foglalj helyett.

Jo gyorsan leült barátnője mellé.

-Hol a fenébe voltál?

-Volt egy kis gond.

Egész órán nem szóltak egymáshoz mert a tanár árgus szemekkel figyelte őket. Szünetbe együtt mentek következő órára,de Klausnak nem mondott semmit, tudta,hogy ha elmondja neki akkor majd megakarja ölni a fiút. Valary elrángatta Jot a mosdóba,hogy kifaggassa az esetről.

-Val! Már mindent elmondtam, nem értem miért nyaggatsz ezzel!

-Hát nem érzed,hogy itt valami nincs rendben?! Én egy...vámpír lettem, Elijah meg majd nem feláldozott téged. Ez több mint furcsa nem gondolod?

-Nekem is ijesztő egyik nap még normális az életem a másikban meg..-a lány hangja elcsuklott- tudod szeretem Klaust,de mióta megjelent az életem teljesen megváltozott és nem jó irányban.

A beszélgetést az iskola két bálványa szakította félbe. Mikor beléptek a helységbe, nevetésben törtek ki.

-Mi ilyen vicces hercegkisasszony?-fordult Bellához Valery.

-Az,hogy ti még életben vagytok, annyi minden történt veletek az elmúlt hetekben,hogy már kezdtem reménykedni,hogy nem éltek.

-Sajnálom,hogy csalódást okoztunk nektek,de szeretek csalódást okozni az embereknek!-Valery neki nyomta a falnak a vörös hajú lányt.

-Bolond vagy?! Engedj el te őrült! -a lány elkezdett kapálózni,de nem sokra ment vele. A másik két barátnő csak eltorzult arccal szemlélték az eseményeket.

-Talán,de annyira biztos,hogy megöljelek! -Valary nem tudott semmit tenni, mert Jo gyorsan elrántotta őt a mások lánytól és kiviharzott vele.

-Ezt most mért kellet?! Simán elbántam volna vele!!

-Mert ez nem te vagy! Te kedves vagy , megértő és tudom,hogy később megbántad volna! -Jo könnyeivel küzdve rivallt rá.

-Régen igen,de most már nem..

megváltoztam és te sem állíthatsz meg!-Valery megfordult és nem nézett vissza.

Az ott maradt lány kétségbe esve nézte az elhaladó barátnőjét. Érezte,hogy valaki hátulról meg fogja a derekát. Azt hitte,hogy Klaus áll mögötte,de csalódnia kellett,Ed volt az.

-Te meg mit művelsz?! -elhúzta magát a fiútól.

-Én..én csak ezt hittem,hogy mi ketten..

-Ed! Nincs olyan,hogy 'mi'! Nekem barátom van! -Jo utált visszautasítani embereket,de most nem volt más választása.

-De én..azt.. -a fiú nem tudta befejezni a mondatát, mert a lány közbe vágott.

-Most mennem kell,és ezt felejtsd el! Köztünk sose lesz semmi! -amint befejezte a mondani valóját elindult Valery után. Útközben azon gondolkodott,hogy még egy hónapja vígan igent mondott volna Ednek,de most már minden más,hogy Klaus a fiúja. Nem tudhatta,hogy valakit vérig sértett az imént történtekkel. Az osztályterembe belépve nem látta barátnőjét,de abban a pillanatban nem is bántba. Inkább oda ment Klaushoz és szájon csókolta. A nap további részét Valery nélkül töltötte,csak tesin kezdett furcsa lenni,hogy sehol sincs a lány. Bemelegítés után, a lányok teniszeztek és őt balszerencséjére Bella mellé állították be. Látta rajta,hogy pikkel rá,de nem foglalkozott vele míg a el nem kezdte piszkálni.

-Hol van az idegbeteg barinőd? -gúnyos nevetése fülsértő volt.

-Neked ahhoz semmi közöd!

-Csak nem elvitték az őrültek házába?!-összenéztek Ninával.

-Mi az Bella már nincs kin levezetned a fölös energiáidat? Csak azért érdekel, mert ma Ed felkeresett és felajánlotta a szolgáltatásait. -Jo arcán gúnyos mosoly húzódott.

-Te...kis ribanc! Mit képzelsz magadról?! -és neki ugrott partnerének.

A két lány verekedését a tanárnő vetett végett.

-Kikezdte ezt lányok?-Mrs. Jones a két lány között állt.

-Jo!!-kiáltott Bella acsarkodva.

-Ez igaz?-a tanárnő hozzá fordult.

-Ha azt mondom,hogy nem..akkor hisz nekem? -a tanárnő kételkedve nézett rá. Jo látta,hogy semmi esélye sincs. -Sejtettem..

Sietős léptekkel bement az épületbe és leült az igazgatói előtt. Az igazgató csak szünetbe fogadta.

-Nos...mit csináltál?

-Összeverekedtem egy osztálytársammal. -Jo semmi megbánást nem tanúsított. -és ideküldtek szóval mit kapok ezért?

-Büntetést fogsz kapni,itt kell lenned az iskolában estig és takarítasz.

-Rendben és elnézést. -a lány felállt a helyéről és következő órájára indult.

A folyosón összefutott Klausszal. Rámosolygott és odafutott hozzá.

-Szia,gyönyörűség. -a fiú szájon csókolta.

-Szia. Este nem tudok veled lenni,mert büntit kaptam. -Jo rákacsintott.

-Te kis ördög. -a fiú felnevetett és magához szorította a lányt és elkezdte simogatni. A lány érezte,hogy a srác keze a feneke felé csúszik,hogy hárítsa a kellemetlen helyzetet ellökte magától.

-Nekem most mennem kell,szia! -a lány tovább sietett a folyosón.

-Szia... -Klaus csüggedten bandukolt az órájára. Jo útközben észrevette,hogy az emberek utána néznek. Furcsállta,de nem foglalkozott vele. A torna terem felé vette az irányt. Mikor az öltözőbe ért egy árva lelket nem talált. Gyorsan átöltözött és neki is kezdett a mosdó takarításának. Már legalább két órája robotolt mikor megszomjazott és bent a tanáriba szünetet kérni. A szobába az igazgató titkárja Mrs. Gatsby ült.

-Elnézést! Egy kis pihenőt szeretnék kérni. -Jo bájos mosolyt villantott.

-Rendben. De aztán nehogy te is elszökj mint a kis barátnőd.

-Valeryre gondol?

-Igen, egy pillanatra lenéztem és amire észbe kaptam ő köddé vált.

-Érdekes..-Jo köszönés nélkül kiment a teremből. Mikor vissza ment a terembe minden össze-vissza volt dobálva. A padló tiszta vízvolt, a bordás falakról wc papír lógott.

-Mi a franc ez?!-A lány a terem közepéből szemlélte a ferfordulás.

-Ez kérlek szépen baj keverés.

Egy sötét sarokból Valery lépett ki.

-Te meg mit keresel itt?!

-Bajt keverek vagy is inkább te.-Valery meglökte Jot.

-Val mi bajod van??

-Shh..mindent megtudsz ,csak hallgass.

-Álljunk meg egy pillanatra! Te..Sheila vagy, Val testében..!

-Okos kislány,de ha világgá kürtölöd akkor senki se fog hinni neked. Na szóval..azért is vagyok itt,h szállj le Klausról vagy megbánod.

-Ezt,hogy érted?

-Úgy,hogy megöllek, de előtte végzek a szeretteiddel és te az első sorból fogod nézni.

Jo a földre omlott és elkezdett zokogni.

-Miért te szed ezt velem? Mit ártottam neked??

-Semmit,de a gyilkolás a gyengém és te pont kapóra jössz.-A nő vérszomjas neve tört ki.

-Rendben..szakítok vele,de hagyd őt élni kérlek.

-Több szenvedést okozok vele élve mint holtan.

-Dögölj meg..!! -Jo ráugrott Valery hátára azzal a szándékkal,hogy valami kárt tegyen benne,de ő túl erős volt. Egy határozott mozdulattal ledobta magáról. A lány félájultan hevert a padlón.

-Ezt kár volt! Meggondoltam magam..és még is végzek a családoddal .Mindent felégetek körülötted ,szerencsére már két embert kihúzhatok a listáról. Csak,hogy ne kelljen annyira meg tornáztatnod az agyad elárulom kik azok. Elijah és Valery, remélem nem lepődtél meg nagyon.

-Baszd meg ribanc..-Jo csak ezek a szavakat tudva kinyögni.

-Neked is hasonló szépeket. -Valery elmosolyodott és fejbe rúgta a lányt majd elment. Jot pedig otthagyta remény vesztve a sötét mocskos torna terembe.