Gyors helyzet jelentés!:)

Sziasztok!:) Mostanába nincs sok időm a történetet írni,de készülőben van az új fejezet. Persze ha van rá igény még..:')
Amint lesz elég időm befejezem az új részt és meg osztom veletek;)
További szép hetet!:)xoxo

17.fejezet- Angyal vér

Mikor Jo felébredt, a feje szörnyen hasogatott. Szemét kinyitva látta,hogy a torna terem közepén fekszik. Körbe nézett a terembe ami úszott a szeméttől és eszébe jutott az előző este. Az,hogy összeverekedett Sheilaval és,hogy valami borzalmas fog történni. Úgy döntött úgy tesz mintha dolgát jól végezte volna és kisétál az épületből. Terve majdnem sikerült mikor találkozott Mrs. Jordannel a mindenes feleségével.

-Hova hova kis hölgy?

-Éppen haza felé tartok,én takarítottam ki a torna termet csak elaludtam az öltözőbe és nem mentem haza.

-Nos..akkor a szüleid már hiányolnak.

-Igen! Szóval kitetszik engedni engem a kapun?

-Először megnézem a munkádat és majd utána. -Az asszony elkezdett baktatni a terem felé.

Jo látta,hogy jobb lenne lelépnie így leakasztotta a kulcsot a helyéről és elindult a kapu felé. Nagy siettében nem vette észre a hatalmas pocsolyát a padlón,amin megcsúszott és hatalmasat esett. Ennek következtében elvesztette az eszméletét. Mikor visszanyerte azt,az igazgató nő és szülei hajoltak felé.

-Mi..mi történt..?

-Az,hogy jókora bajban vagy!-Az igazgató nő összevonta szemöldökét.

-A torna teremet nem én tettem tönkre.

-Hát akkor ki? Mert az épületben rajtad kívül nem volt senki éjszaka.

-Valery volt!! -Jo felült az ágyon és elkezdett őrjöngeni. -Nem én voltam!! Hinnetek kell nekem!

-Kicsim ezt hagyd abba! -Liv ráordított.

-De ez az igazság..!

-Csönd legyen! -Pierre lekevert egy hatalmas pofont lányának.

Ettől Jo abba hagyta az ordítozást.

-Most kérem vigyék haza a lányukat és beszéljenek vele.-az igazgató nő elhagyta a termet. Jot közre fogták a szülei és ők is kisétáltak a helységből. A folyosón mindenki a családot nézte,legfőképpen a lányt.

Az emberek összesúgtak és mutogattak rá,ő pedig tehetetlen volt. Mikor haza értek Carla már lerágta az összes ujjáról a körmöt izgalmában.

-Na mi volt?

-Semmi különös Carla néni. -Jo rámosolygott és megölelte.

-Semmi különös?! Majd nem kicsapta,egész éjszaka haza se jöttél és tönkre tetted a torna termet. -Kelt ki magából Liv.

-Az a lényeg,hogy jól van. -Jelentett ki nyugodtan Carla.

-Hogy lehetsz ilyen nyugodt?

-Jobban aggódok a testi egészségé ért mint azért,hogy valami bajt kever. -Oda ment Johoz és megsimogatta a hátát.

-Hát ez kész! -Liv egyre ingerlékenyebb lett. -Neked ehhez egy szavad sincs Pierre?

-De..! Az,hogy Carla köszönjük az eddig segítséget,de most már nem lesz rá szükség. Már itt vagyunk és elvisszük Jot!- Az apa határozottsága mindenkit meglepett.

-Én nem megyek veletek sehová!- Ezzel a kijelentéssel Jo felrohant a szobájába. Ott magára csapta az ajtót,teljesen eszét vesztve elkezdett sírni. Dühében megfogta a párnáját és elkezdte széttépni. Mikor feltárta a belsejét,a földre milliónyi véres toll hullt a padlóra. A lány látván ezt kővé dermedt. Csak akkor tért magához amikor valaki megérintette a vállát,megfordult. Adam állt a háta mögött és mosolygott.

-Adam..! -Jo az angyal karjaiba omlott. -Már azt hittem,hogy elveszítettelek.

-Tudod..én..én most elmegyek,de..figyelni foglak!

-De miért? Ne menj! -A lány újra sírni kezdet,de ezúttal vér folyt a szemeiből. Adan oda lépett hozzá, letörölte arcáról a vércseppet.

-Mennem kell,mert bele avatkoztam a jövődbe és ezért többé nem lehetek őrangyal.

-Sajnálom,hogy miattam történik mindez.

-Ez még nem minden... vigyázz magadra! -Búcsúzóul egy csókot nyomott az arcára és kezébe nyomta nyakláncát. Mikor Jo felnyitotta szemit újra szobájában volt,de véres tollak eltűntek.

Azonban a kezében ott szorongatta a nyakláncot.

Jo az asztalához ült és mélyen maga elé bámult. Fejében a gondolatok kavarogtak,rájött,hogy már csak egy olyan ember van,akit igazán szeret és Klaus.

-Őt nem veszíthetem el..őt nem..-mormolta magában. Elhatározta,hogy Sheilának meg kell halnia és saját kezével fogja megölni.

16.fejezet - Bajkeverő

-Elijah..te mit keresel itt?-Jo megrázta a fiú vállait.

De ő nem válaszolt csak motyogott magában. A lány újra megrázta de semmi sem történt. Mikor Jo újra próbálkozni akart, összeesett,Elijah még mindig kántált valamit egyre hangosabban és ahogy az ő hangja erősödött a lány egyre jobban szenvedett.

A földön fetrengett mikor Adam megjelent az elme zavarodott fiú mögött.

-Hagyd békén! -Az angyal rárivallt és a falhoz lökte Elijahát, aminek következtében elájult. Jo abba hagyta a fetrengést. Feltápászkodott,azonban Adamot nem találta a helységben már. A lány vállára tette az eszmétlen fiú kezét és kivonszolta a folyosóra. Kint az emberek megbámulták,de nem segítettek neki. Végignézték ahogy a gyenge lány szerencsétlenkedik. Jo érezte a gúnyt az emberek tekintetében.

-A születésnapomon még a barátaim voltak! -gondolta magában és láthatatlan könnyeket hullatott. Mire elért egy padhoz már becsengettek, gyorsan lefektette Elijahát és elszaladt a terme felé. Hármat kopogott az ajtón, majd belépet.

-Elnézést a késésért de beragadtam a wc fülkébe. -az egész osztály nevetésben tört ki, kivéve két embert. Klaust és Valeryt.

-Semmi gond! Foglalj helyett.

Jo gyorsan leült barátnője mellé.

-Hol a fenébe voltál?

-Volt egy kis gond.

Egész órán nem szóltak egymáshoz mert a tanár árgus szemekkel figyelte őket. Szünetbe együtt mentek következő órára,de Klausnak nem mondott semmit, tudta,hogy ha elmondja neki akkor majd megakarja ölni a fiút. Valary elrángatta Jot a mosdóba,hogy kifaggassa az esetről.

-Val! Már mindent elmondtam, nem értem miért nyaggatsz ezzel!

-Hát nem érzed,hogy itt valami nincs rendben?! Én egy...vámpír lettem, Elijah meg majd nem feláldozott téged. Ez több mint furcsa nem gondolod?

-Nekem is ijesztő egyik nap még normális az életem a másikban meg..-a lány hangja elcsuklott- tudod szeretem Klaust,de mióta megjelent az életem teljesen megváltozott és nem jó irányban.

A beszélgetést az iskola két bálványa szakította félbe. Mikor beléptek a helységbe, nevetésben törtek ki.

-Mi ilyen vicces hercegkisasszony?-fordult Bellához Valery.

-Az,hogy ti még életben vagytok, annyi minden történt veletek az elmúlt hetekben,hogy már kezdtem reménykedni,hogy nem éltek.

-Sajnálom,hogy csalódást okoztunk nektek,de szeretek csalódást okozni az embereknek!-Valery neki nyomta a falnak a vörös hajú lányt.

-Bolond vagy?! Engedj el te őrült! -a lány elkezdett kapálózni,de nem sokra ment vele. A másik két barátnő csak eltorzult arccal szemlélték az eseményeket.

-Talán,de annyira biztos,hogy megöljelek! -Valary nem tudott semmit tenni, mert Jo gyorsan elrántotta őt a mások lánytól és kiviharzott vele.

-Ezt most mért kellet?! Simán elbántam volna vele!!

-Mert ez nem te vagy! Te kedves vagy , megértő és tudom,hogy később megbántad volna! -Jo könnyeivel küzdve rivallt rá.

-Régen igen,de most már nem..

megváltoztam és te sem állíthatsz meg!-Valery megfordult és nem nézett vissza.

Az ott maradt lány kétségbe esve nézte az elhaladó barátnőjét. Érezte,hogy valaki hátulról meg fogja a derekát. Azt hitte,hogy Klaus áll mögötte,de csalódnia kellett,Ed volt az.

-Te meg mit művelsz?! -elhúzta magát a fiútól.

-Én..én csak ezt hittem,hogy mi ketten..

-Ed! Nincs olyan,hogy 'mi'! Nekem barátom van! -Jo utált visszautasítani embereket,de most nem volt más választása.

-De én..azt.. -a fiú nem tudta befejezni a mondatát, mert a lány közbe vágott.

-Most mennem kell,és ezt felejtsd el! Köztünk sose lesz semmi! -amint befejezte a mondani valóját elindult Valery után. Útközben azon gondolkodott,hogy még egy hónapja vígan igent mondott volna Ednek,de most már minden más,hogy Klaus a fiúja. Nem tudhatta,hogy valakit vérig sértett az imént történtekkel. Az osztályterembe belépve nem látta barátnőjét,de abban a pillanatban nem is bántba. Inkább oda ment Klaushoz és szájon csókolta. A nap további részét Valery nélkül töltötte,csak tesin kezdett furcsa lenni,hogy sehol sincs a lány. Bemelegítés után, a lányok teniszeztek és őt balszerencséjére Bella mellé állították be. Látta rajta,hogy pikkel rá,de nem foglalkozott vele míg a el nem kezdte piszkálni.

-Hol van az idegbeteg barinőd? -gúnyos nevetése fülsértő volt.

-Neked ahhoz semmi közöd!

-Csak nem elvitték az őrültek házába?!-összenéztek Ninával.

-Mi az Bella már nincs kin levezetned a fölös energiáidat? Csak azért érdekel, mert ma Ed felkeresett és felajánlotta a szolgáltatásait. -Jo arcán gúnyos mosoly húzódott.

-Te...kis ribanc! Mit képzelsz magadról?! -és neki ugrott partnerének.

A két lány verekedését a tanárnő vetett végett.

-Kikezdte ezt lányok?-Mrs. Jones a két lány között állt.

-Jo!!-kiáltott Bella acsarkodva.

-Ez igaz?-a tanárnő hozzá fordult.

-Ha azt mondom,hogy nem..akkor hisz nekem? -a tanárnő kételkedve nézett rá. Jo látta,hogy semmi esélye sincs. -Sejtettem..

Sietős léptekkel bement az épületbe és leült az igazgatói előtt. Az igazgató csak szünetbe fogadta.

-Nos...mit csináltál?

-Összeverekedtem egy osztálytársammal. -Jo semmi megbánást nem tanúsított. -és ideküldtek szóval mit kapok ezért?

-Büntetést fogsz kapni,itt kell lenned az iskolában estig és takarítasz.

-Rendben és elnézést. -a lány felállt a helyéről és következő órájára indult.

A folyosón összefutott Klausszal. Rámosolygott és odafutott hozzá.

-Szia,gyönyörűség. -a fiú szájon csókolta.

-Szia. Este nem tudok veled lenni,mert büntit kaptam. -Jo rákacsintott.

-Te kis ördög. -a fiú felnevetett és magához szorította a lányt és elkezdte simogatni. A lány érezte,hogy a srác keze a feneke felé csúszik,hogy hárítsa a kellemetlen helyzetet ellökte magától.

-Nekem most mennem kell,szia! -a lány tovább sietett a folyosón.

-Szia... -Klaus csüggedten bandukolt az órájára. Jo útközben észrevette,hogy az emberek utána néznek. Furcsállta,de nem foglalkozott vele. A torna terem felé vette az irányt. Mikor az öltözőbe ért egy árva lelket nem talált. Gyorsan átöltözött és neki is kezdett a mosdó takarításának. Már legalább két órája robotolt mikor megszomjazott és bent a tanáriba szünetet kérni. A szobába az igazgató titkárja Mrs. Gatsby ült.

-Elnézést! Egy kis pihenőt szeretnék kérni. -Jo bájos mosolyt villantott.

-Rendben. De aztán nehogy te is elszökj mint a kis barátnőd.

-Valeryre gondol?

-Igen, egy pillanatra lenéztem és amire észbe kaptam ő köddé vált.

-Érdekes..-Jo köszönés nélkül kiment a teremből. Mikor vissza ment a terembe minden össze-vissza volt dobálva. A padló tiszta vízvolt, a bordás falakról wc papír lógott.

-Mi a franc ez?!-A lány a terem közepéből szemlélte a ferfordulás.

-Ez kérlek szépen baj keverés.

Egy sötét sarokból Valery lépett ki.

-Te meg mit keresel itt?!

-Bajt keverek vagy is inkább te.-Valery meglökte Jot.

-Val mi bajod van??

-Shh..mindent megtudsz ,csak hallgass.

-Álljunk meg egy pillanatra! Te..Sheila vagy, Val testében..!

-Okos kislány,de ha világgá kürtölöd akkor senki se fog hinni neked. Na szóval..azért is vagyok itt,h szállj le Klausról vagy megbánod.

-Ezt,hogy érted?

-Úgy,hogy megöllek, de előtte végzek a szeretteiddel és te az első sorból fogod nézni.

Jo a földre omlott és elkezdett zokogni.

-Miért te szed ezt velem? Mit ártottam neked??

-Semmit,de a gyilkolás a gyengém és te pont kapóra jössz.-A nő vérszomjas neve tört ki.

-Rendben..szakítok vele,de hagyd őt élni kérlek.

-Több szenvedést okozok vele élve mint holtan.

-Dögölj meg..!! -Jo ráugrott Valery hátára azzal a szándékkal,hogy valami kárt tegyen benne,de ő túl erős volt. Egy határozott mozdulattal ledobta magáról. A lány félájultan hevert a padlón.

-Ezt kár volt! Meggondoltam magam..és még is végzek a családoddal .Mindent felégetek körülötted ,szerencsére már két embert kihúzhatok a listáról. Csak,hogy ne kelljen annyira meg tornáztatnod az agyad elárulom kik azok. Elijah és Valery, remélem nem lepődtél meg nagyon.

-Baszd meg ribanc..-Jo csak ezek a szavakat tudva kinyögni.

-Neked is hasonló szépeket. -Valery elmosolyodott és fejbe rúgta a lányt majd elment. Jot pedig otthagyta remény vesztve a sötét mocskos torna terembe.

15.fejezet

Érzelmek kavalkádja

Reggel Jo nem találta Klaust maga mellet. Leszaladt a konyhába,ott a szüleit találta.

-Ez meg mi a fene? Ti mit kerestek itt?

-Először is szia, másodszor én is örülök,hogy újra látjuk egymást.

-Jó bocsánat,de nem azt írtátok,hogy két hét múlva jöttök?

-De ,csak előbb eljöhetnünk és gondoltuk meglepünk. -Jo édesanyja,Liz

ode ment hozzá és szorosan magához ölelte. Klaus mit sem tudva a lépcsőn száguldott le. Mikor meg állt és látta,hogy egy családi pillanatba csöppent meg dermedve állt.

-Te meg ki vagy? -Pierre, a fiúra nézett,szemei szinte szikrát hánytak.

-Hát..én..-Klaus zavartan nézett maga elé.

-Ő a barátom, apa! -Jo egy pillanatig hezitált,hogy ki mondja ezt a varázs mondatot.

Klaus oda lépett a lányhoz és megfogta a lány kezét.

-Nekünk mikor akartál szólni? -Jo édesapja keresztbe tett karokkal várta a magyarázatot.

-Tudod, amilyen sűrűn beszéltünk...

-Nem háríthatsz mindent ránk. -Liz oda lépett hozzájuk.

-Figyu szívi én most megyek.-A fiú nyomott egy csókot Jo homlokára.

Viszlát Mr és Mrs Cooper. -Klaus elindult az ajtó felé és mikor majd nem a házon kívül volt,akkor hátra fordult és rá kacsintott a barátnőjére. Jo szívét elöntötte a melegség és a boldogság.

-Kislányom! Mióta van neked fiúd?

-Anya..! Több évre eltűntetek Párizsba,mikor nekem lett volna rátok szükségem,akkor nem voltatok itt. Még ti vontok engem felelősségre? Semmit se tudtok rólam..például tegnap csak úgy elkezdtem vért köhögni,pedig semmi bajom sincs. Tudjátok ki volt velem? Klaus! Nem ti,szóval belehet kussolni!

-Jo fogd vissza magad! Nem beszélhetsz így az anyáddal.

-Miért az tök jogos volt,hogy itt hagytatok nem? Nem is...köszönöm,hogy nem kellet veletek mennem! -Jo felrohant a szobájába és magára zárta az ajtót. Sírva dőlt háttal az ajtónak. Elkeseredésében a elkezdte a fejét az ajtónak verni.

-Jo mit művelsz?

A lány felnézett és látta,hogy Adam áll előtte.

-Te mi keresel itt? Hazudtál!

-Tudom,de ha megmondom,hogy egy hétig nem voltál magadnál akkor kiakadsz.

-Így is kiakadtam! -Jo felkapta a lámpáját a szekrényéről és neki vágta a fiúnak. Adam mellkasán ezernyi darabra tört.

-Jo nyugodj meg!

-Nem fogok, tegnap este majdnem meghaltam,de te nem voltál se hol,hogy megments és ma..ma meg betoppantak a hülye szüleim. Szóval minden okom meg van arra,hogy kiakadjak! -A lány elkezdett sírni és toporzékolni.

Adam nem szólt semmit csak keresztbe tett kézzel nézte a őt és nevetett.

Mi olyan kurva vicces?!

-Bár látnád magam kívülről. Olyan vagy mint azok a lányok,akiket utálsz és amilyen sosem szerettél volna lenni. Ismerlek te nem ez vagy.

-Nem ismersz te engem egyáltalán.

-Te azt hiszed,hogy én lógattam a lábam pedig én az angyali éltetemet kockáztatom miattad, te meg itt sajnáltatod magad. Ha azt hiszed,hogy te vagy a világ közepe akkor nagyon tévedsz! -Adam a lány fölé ágaskodott,hogy még határozottabbnak tűnjön.

Jo erre nem tudott semmit, se mondani mert ő is be ismerte,hogy az angyalnak igaza van.

-Jo! Most olyat fogok mondani ami megváltoztathatja a te és az én életemet is.

Mikor tegnap elkezdtél vérezni, az varászlat volt egy nagyon sötét mágia. És az aki ezt tette nagyon közel áll hozzád,de most mennem kell. Ígérd meg,hogy jó leszel. -Adam megsimogatta a lány arcát és el is tűnt.

Jo elképedve bámult maga elé ,nem tudta elképzelni,hogy kiakarná őt megölni,bár van pár jelentkező például azok a suli ribik akik mindig is utálták.

A hétvége többi része is hasonlóan telt. Carla néni örömmel fogadta bátyát és feleségét, de ő még mindig nem akarta elfogadni őket. Eljött a hétfő és Jo egyáltalán nem kívánkozott azok az emberek közé.

-Egy jó dolog van benne -tűnődött az ágyon ülve -ez az első napom a suliban úgy,hogy van barátom. Egész reggel mosolygott és még szüleihez is beszélt, úgy gondolta,hogy ez egy tökéletes nap és semmi se tudja elrontani.

Most nem Valeryvel ment iskolába hanem első fiújával amire nagyon büszke volt,hisz ő nagy külön leges fiú, persze volt kocsija amivel elmehetett volna,de szerette volna látni az irigykedő arcokat.

Már öt perce állt kint a napon mikor megérkezett kék Merciben a szőke lovagja. Könnyedén be szállt a kocsiba és

egy édes csókot nyomott a fiú arcára,aki kék pólót,szűk farmert, bőr dzsekit és egy fekete napszemüveget viselt. Ő volt a tökéletes pasi,akire minden lány vágyott.

-Jó reggelt napsugár! -köszönt a fiú.

-Neked is! -Jo még egy csókolt lehelt a fiú szájára. Egész úton beszélgettek, Jo tudta,hogy minden pillanatát ezzel a fiú akarja leélni. Mikor megérkeztek meg a lány megtorpant egy pillanatra,de Klaus oda lépett és megfogta a kézét így vonultak be az iskolába. Néha összenevettek azon,hogy mennyire bámulják őket az emberek. A terem felé fék úton összefutottak Valeryvel és vele folytatták utukat. Az ajtóban Bella és Nina állt irigykedő vettek a trióra, amiben Klausék vidáman sütkéreztek. Még az óra előtt elszaladt a mosdóba,mikor kijött a fülkéből és kezet mosni. Belenézett a tükörbe és saját magát vélte látni benne,de még is más volt. Haja kontyba volt tűzve mikor ő csak kiengedve szokta hordani, nyakában gyöngy sor és fülében pedig egy gyöngy fülbevaló. Pár perc után eszmélt rá,hogy ez a régi énje és mikor oldalra pillantott nem hitt a szemében. Elijah állt előtte üveged tekintettel. 

14.fejezet

Valami a sötétben

Jo kiáltani akart,de nem tudott száján láthatatlan lakat volt. Bőre vörös lett a tűz forró víztől,szemei könnyben úsztak de nem bírt sírni. Csak várt hisz nem tudott mi mást tenni. Lent Carla tette a dolgát és játszotta a háziasszonyt. Mikor csengettek ő már egy másodperc múlva ott termett és kinyitotta.

-Sziasztok! -Carla bájos mosolyt varázsolt az arcára.

-Hello! -A két testvér egyszerre köszönt.

-Jo még fent van. Klaus felmehetsz hozzá ha szeretnél. -A nő a lépcső felé mutatott.

-Rendben.

A fiú felsietett a lépcsőn és a lány szobája felé indult. Benyitott,de nem talált ott senkit, hangokat hallott a fürdőszoba felől.

Belépett a szobába és látta,hogy Jo ül a kádban és a víz amiben ül gőzölög.

-Mi mi történt? -Klaus oda sietett a lányhoz.

Jo nem tudott válaszolni még mindig nem engedte a láthatatlan lakat. Csak bámult a fiúra és arcán végig gördülő hideg könnycseppek enyhítették fájdalmát. A fiú átkarolta lány testét és kivette a kádból. Egy varázs ütésre megszűnt a lány szenvedése.

-Köszönöm. -Jo a szája elé kapott mert furcsállta,hogy megtud szólalni. Érezte,hogy bőrét csípi a hideg levegő az égető fürdő után.

-Mi a franc volt ez?

-Honnan tudjam én csak fürödtem.

Klaus most vette észre,hogy a lány csupasz.

-Tessék! -Oda nyújtott neki egy törölközőt.

-Mi? A csudába is! -Jo megfogta és magára tekerte, ő is még csak akkor eszmélt arra,hogy anya szült meztelenül áll a srác előtt. Gyorsan beviharzott a szobájába. Klaus belepirult a történtekbe.

Vissza gondolt az elmúlt pár másodpercbe.

Szemei előtt még mindig ott lebegett a lány meztelen formás teste,és tudta,hogy Jo az övé lesz bármi áron is de meg fogja hódítani. Mikor Josephine előjött rejtekéből, Klaus még mindig a történteken mélázott. Nem habozott oda lépett a lányhoz átkarolta, és szájon csókolta. Jo nem tudta miért de hagyta,hogy a fiú szorosan a ölelje a testét.

-Leszel a barátnőm? -A fiú spontán kérdése még saját magát is megdöbbentette.

-Komolyan gondolod? Azután,hogy hazudtál nekem?

-Gyerekek!! -Carla néni a földszintről kiabált fel nekik.

-Azt hiszem mennünk kellene. -Jo elengedte a fiú kezét és az ajtó felé indult.

Lent már megvolt terítve. Szép csendesen elfoglalta mindenki a helyét.

-Szeretnék tósztot mondani! -Damon felállt a helyéről és magasba emelte poharát.

Jó látni,hogy az én kis öcsém talált valakit aki, jó hozzá és igazán szereti. Jora és Klausra!

-Ezek már fejben összeadtak bennünket. -Gondolta magában a lány.

A vacsora csendben telt senki se szólalt meg. Jo még mindig érezte a fájó hegeket a hátán. Mikor már mindenki befejezte az evést Carla megszólalt.

-Damon nem szeretnél elvonulni a nappaliba egy kis brandyt iszogatni

-Rendben. Ti addig menjetek fel és szórakozzatok.-A férfi Carla után indult.

Jo és Klaus úgy döntöttek,hogy kiülnek a kertbe egy padra. Az este meleg volt, és az égen csillagok ragyogtak.

-Tudnod kell,hogy csak azért nem mondtam el mert nem akartam,hogy meg rémülj. Így is én tehetek erről az égészről.

-Csak nem szeretem, ha hazudnak nekem,és nem. Te erről nem tehetsz. -Jo Klaushoz bújt. Nem kelletek szavak mind a ketten tudták,hogy ők egymásnak lettek teremtve. Az este minden pillanata csodálatos volt. Klaus szőke haja szinte ragyogott az éjszakában,oda hajolt a lányhoz és szájon csókolta.

-Ma láttalak pucéran. -Klaus bele suttogott a lány fülébe, közben a hajába fúrta a kezét.

Jo nevetni kezdett, de nem tudta abba hagyni. Hirtelen vért kezdett felköhögni Klaus eltorzult arccal nézte a lány szenvedését.

-Mit mit tegyek?

-Nem...nem tudom. -A lány szájából ömlött a vér.

A fiú szeme egyre vörösebb lett és alig bírt ellen állni annak,hogy rátámadjon a lányra és kiszívja az összes évérét a hamvas testéből, de ellen állt. Mély levegőt vett és letérdelt a lányhoz. Egyiküknek sem tűnt fel,hogy a bokorban valaki mozgolódik. Valaki aki, ártani a kar nekik. A vérzés nem állt el, Klaus hallotta ahogy a a lány szívverése kezd lassulni,de nem tudott mit tenni. Ekkor hallotta meg a neszt a bokrok közül. Oda rohant,de akkor már nem volt ott senki. Mikor visszatért a lányhoz az eszméletlenül feküdt a kövön,de már nem vérzett. Méterekre tőlük egy ember a kerítéseken keresztül próbált elmenekülni. Mikor észrevette,hogy senki sem üldözi,levette kalapját és megtörölte verejtéktől csillogó homlokát.

Klaus észrevétlenül felvitte Jot a szobájába, az ágyára fektette,és várt. Nem kellet csak egy-két perc és a lány felocsúdott. Egész testében remegett.

-Te remegsz! -Mondta a fiú és mellé feküdt.

-Köszönöm,hogy itt vagy nem is értem mi történt velem és nem is akarom tudni.

-Már rengetegszer jártam a szobádba .

A szoba pirosra volt festve, az ágy fölött egy füzér égő lógott,a fal televolt poszterekkel és képekkel.

-Nem is tudtam,hogy voltál a riói karneválon. -Klaus az egyik képre nézett ahol Jo feszített Elijah társaságában.

-Tudod Elijah egy ideig Dél-Amerikába élt és én egyszer meglátogattam, mint mindig persze akkor is az a hülye kalapját viselte. Sose hajlandó levenni csak télen és ha fürdik.

De Klaus ezt már nem hallotta, csak két dolgot jegyzet meg a kalap ,Eliajh és arra,hogy látott valami vagy valakit aki a bokorban egy kapalapot viselt pont olyat amilyet ő. Szíve összeszorult, mert tudta,hogy ezzel fájdalmat fog okozni szerelmének. Többet már nem hazudhatott Jonak, így választania kellet.

Ő vagy Elijah?

13.fejezet

Ébredés

Jo már nem bírta,hogy ne szólaljon meg.
Tudok mindent! 
- Tudom...tudom,hogy te...vámpír vagy. -A lány összeszorította száját és várt.
-Hát akkor gondolom most mennem kéne. -Klaus felkelt az ágyról, és elindult az ajtó felé.

-Ne! -Jo utána ment.

-Várj...
-Mire? Arra,hogy hívd a serifet?
-Szeretlek! Szeretlek és nem tudom vissza fogni magamat mikor veled vagyok, akkor...akkor csak arra tudok gondolni,hogy megcsókolsz.
Klaus nem szólt semmit,csak állt és a lány szemébe nézett. Megfogta a lány derekát és magához húzta. Jo nem ellenkezett hagyta,hogy azt tegyenek vele amit akarnak.
-Vicces,hogy csak pár napja ismerlek de olyan mintha már nagyon régóta ismerlek.
-Klaus...mondtam,hogy tudok mindent.
-Akkor már nincs semmi titkolni valónk. A meghittséget Valery zavarta meg.
-Bocsi, zavarhatok? -A lány benyitott a szobába.
-Persze. Én úgy is éppen menni készültem. -Klaus kilépett az ajtón.
-Jo...én annyira sajnálom nem is tudom mi történt velem. -Valery átölelte barátnőjét.
-Semmi..baj, csak ez az egész olyan mint egy rossz álom. Mintha nem is velünk történt volna. Tegnap még normális életem volt,és most?!
-Tegnap? Jo...már egy hét telt el míg te eszméletlenül feküdtél.
-Mi?! Miért hazudott volna?- A lány kitört barátnője öleléséből.
-Ki?
-Az most mindegy, de Klaus se mondta.
-Biztos nem akart meg ijeszteni. -Valery újra meg ölelte a lányt.
Míg Joék a barátságukat építették addig a szembelevő házban a testvérek fontos beszélgetést ejtettek meg.
-Azt mondod,hogy a hisztérika és a kis pincsije visszajött a városba? -Damonön látszott,hogy nem hisz a saját fülének.
-Pontosan, és egy hete vannak itt.
-Egy hét, és ezt tudja a szépséges Josephine?
-Nem, nem mertem elmondani neki. Összeomlott volna tőle,így is teljesen kész volt.
-Istenem! Hányszor fogod még ezt megcsinálni?! Ott volt Mary,Sheila és most ő. Mindig azzal rontod el,hogy nem mondtad el nekik,hogy mit érzel vagy valami fontos dolgot.
-Úgy beszélsz velem mintha te annyira tapasztalt lennél ezen a területem! -Klaus úgy üvöltött ahogy csak tudott.
-Tudod mit akkor csináld így, de ha majd lelécel a hercegkisasszony akkor majd ne sírj! -Damon felrobogott az emeletre.
Klaus még sosem viselkedett így, még ő is megrémült saját magától.
-Miért mindig én...? -A fiú nagyot hörpintett italából és a falhoz csapta a poharat.
Az ajtón kopogtattak.
-Nyisd
ki! -Klaus beviharzott a könyvtárba.
Damon levonszolta magát az ajtóig és kinyitotta azt. Kint Carla állt.
-Szia. Csak azért jöttem,hogy meghívtalak titeket vacsorára. Az utóbbi egy hétben Klaus sok időt töltött Jo mellet és gondoltam, jobban megismerhetnénk egy mást. -A nő egy pillanatra sem vette le szemét a férfiról.
-Rendben, hányra menjünk? Vigyünk valamit?
-Hatra, és esetleg egy üveg bort.
-Oké, de most nekem mennem kell.
Carla nem szólt semmit csak vigyorgott és hátat fordított Damonnek.
-Klaus! Hatra háztűznézőbe megyünk!
Jo a szobájában éppen azon volt,hogy túl lépjen egy hetes kimaradásán. A lány kanapén vigasztalódott egy doboz jégkrémmel. Nénikéje körülötte sürgölődött.
-Jah kicsim ma átjönnek Klausék vacsira. -Carla a konyhában tett-vett.
-Komoly?! Te képes vagy... -Mielőtt kimondta volna a számára úgy utált szót eszébe jutott,hogy nénikéje semmit nem tud.
-Nem tudom mi bajod van, eddig annyira bele voltál zúgva Klausba.
-Hazudott nekem, és ezt utálom a legjobban.
-Itt volt veled egész héten várta,hogy felébredj. -Carla leült a lány mellé.
Csak jót akart neked.
-Tudom de most már mindegy, itt lesznek hatkor én meg úgy nézek ki mint egy jeti, szóval felmegyek a szobámba.
Jo a fürdőjében, vizet engedett a kádba és levetette a ruháit. A falon logó tükör,ami eddig az önbizalmat nyújtott a lánynak most idegen volt neki.
A kádban a forró víz be párásította a tükört. Jo magát bámulva meredt maga elé, gondolatai cikáztak fejében, de egyet se tudott szavakba önteni. Kezdett fázni,úgy döntött,hogy bele ül a kádba.
A fürdővíz kellemesen simogatta. Három perc elteltével érezte,hogy a bőrét égeti a víz. Megpróbált kiszállni, de valami nem engedte,sikítani akart de nem tudott, mikor újra megpróbált lábra állni a víz elkezdett forrni. Ott ült a kádban némán és érzete itt a vég.

12.fejeze

Vissza a múltba                                                                                                                    

      -Jo! Én Adam vagyok az angyalod,és azért jöttem,hogy segítsek.

-Ne..nekem? Miért? -A lány alig tudott megszólalni,lábai remegtek.                                                                                                    -Nyugodj meg, nem lesz semmi baj.-Adam megfogta a lány kezét.                                                                                                 -De miért vagyok itt? - Jo körül nézett de csak fehérséget látott.                             -Azért,hogy meg magyarázzam azt,hogy mi történik veled most. Csak bízz bennem.                                                                                        -Rendben. -Jo rá mosolygott az idegenre.                                     -Hunyd be a szemed!                                                                        Mikor a lány kinyitotta a szemét, a főtéren állt de valami más volt. Eltűntek a szobrok és parkoló kocsik.                                     -Itt meg mi történt?                                                                                        -Semmi, a hely nem változott csak az idő. 1933. júliust írunk. Ez az a nap ami megváltoztatta az életedet.                                                 -Ezt,hogy érted?
-Csak figyelj!
-A napfényben úszó park olyan volt mint egy álom. Felnőttek és gyerekek egyaránt boldogan haladtak át rajta. Kivéve egy nőt feldúltan és zilálva rohant át a parkon. Jo követte a szemével és egyszer mikor a nő felé fordult, megdöbbenve bámult rá.
-Ez..ez én vagyok?
-Adam nem válaszolt. Csak előre mutatott.
-Jo félénken a nő után indult. Úgy érezte mintha követné őt valami és automatikusan elkezdett futni. Tudta,hogy senki sem látja őt és bármit megtehet. Megállt és megfordult. Látta,hogy egy férfi követte. Sietve közeledett felé. Magas volt és fekete haját borzolta a szél. Egyre csak közeledett felé, mikor már pár lépésre volt tőle. Ijedtébe csukta a szemét. Mire kinyitotta egy nappaliban állt. A szoba elegáns volt. Kristály csillár, aranykeretű festmények és piros szőnyeg ékesítette.
Nem tudta mit tegyen így hát helyet foglalt a díványon. Hangokat halott a konyha felől. Egyszer csak valaki belépett a helységbe. Ő volt az. Fekete haja gondosan kontyba volt tekerve. Kék ruhája tökéletesen simult testéhez,szája pirosra volt kenve. De az arca fal fehér volt. Könnyeivel küszködött. Jo érezte párszor ezt az érzést ,mikor erősnek akart látszani de nem ment.
-Lám lám. A nagy és erős Josephine Cooper! -A gúnyos hang azé a férfié volt,aki üldözte.
-Mit keresel itt?
-Azért jöttem,hogy elvegyem ami az enyém! - A férfi megragadta a karját.
-Engedj el! -A múltbeli Jo a könyves szekrényének hajította a férfit.
-Mi történ?! - A hálószobából egy kis néger lány jött ki.
-Meg mondtam,hogy ne gyere ki míg nem szó..
-Jo végig se tudta mondani a mondatod,mikor a férfi feltápászkodott a földről.
-Nos akkor..el is viszem ami megillet.
-Nem! Ő csak egy gyerek..ne öld meg.-Jo a kislányra nézett.
-Ölj meg engem!
-A férfi hangosan felnevetett. Jo és a kislány megrezzent az érdes hang hallatán.
-Miért ölnélek meg téged? Nem vagy boszorkány.
-De az anyám az volt! -Jo letépte magáról pompás ruháját. A hátán egy nagy tetoválás volt. Megalázottan állt a szoba közepén, egy szál kombinéba.
-Hát igaz...
-Igen én vagyok a legerősebb boszorkány lánya,akit kitagadtak azért mert lett. -Jo arcán némi fájdalom jelent meg.
-Akkor legyen hát így! - A férfi elővette egy karót az öltönye zsebéből.
-Johoz lépett.
-Először ígérd meg,hogy felneveled a lány.
-Ígérem. -A férfi magához húzta a nőt, és szívébe döfte a tört.
Jo remegve hátrált a falig. Tekintette a halottra fordult. Csak ott feküdt mozdulatlanul és kiszáradtan. Jo behunyta a szemét azt remélve,hogy elmenekülhet erről a helyről. Így is lett,mikor kinyitotta újra a szemét már az ágyán ült. Adam az ablakon bámult kifelé.
-Nem értem miért kellet ez végig nézzem! Annyira borzalmas volt mind ezt látni..kérdem én miért? -Jo a férfi karjába borult.                                                              -Tudnod kellet,hogy miért haltál meg. Feláldoztad magad egy boszorkányért .Így az ősi boszorkány szellemek adtak még egy esélyt egy jobb életre.                                                                           -De mi van Klausszal?                                                                              -Ő az előző életed része volt.                                                                         -Mi van a többiekkel a bárból?                                                                     -Jo, míg te velem voltál eszméletlenül feküdtél a padlón. Klaus elvitt titeket onnan. Valery lent van a nappaliba, Klausszal.                                                                      - Elijah hol van?                                                                                                                       -Nem tudom...csak azt tudom,hogy vele vigyáznod kell. Bármit is mondd nem szabad elmenned vele..                                     -Ezt,hogy érted?                                                                                               -Biz bennem!                                                                                      Egy szempillantás múlva Adam már se hol se volt.                                                                 Jo fáradtan feküdt az ágyába. Annyi minden kavargott a fejében. Mikor már majd nem elaludt, valaki belépett az ajtón.             Klaus volt az, befeküdt mellé az ágya. Nem szóltak egymáshoz csak nézték egymást és kezük egybe fonódott. Mindketten érzeték valami történni fog. Valami rossz.