Valami a sötétben
Jo kiáltani akart,de nem tudott száján láthatatlan lakat volt. Bőre vörös lett a tűz forró víztől,szemei könnyben úsztak de nem bírt sírni. Csak várt hisz nem tudott mi mást tenni. Lent Carla tette a dolgát és játszotta a háziasszonyt. Mikor csengettek ő már egy másodperc múlva ott termett és kinyitotta.
-Sziasztok! -Carla bájos mosolyt varázsolt az arcára.
-Hello! -A két testvér egyszerre köszönt.
-Jo még fent van. Klaus felmehetsz hozzá ha szeretnél. -A nő a lépcső felé mutatott.
-Rendben.
A fiú felsietett a lépcsőn és a lány szobája felé indult. Benyitott,de nem talált ott senkit, hangokat hallott a fürdőszoba felől.
Belépett a szobába és látta,hogy Jo ül a kádban és a víz amiben ül gőzölög.
-Mi mi történt? -Klaus oda sietett a lányhoz.
Jo nem tudott válaszolni még mindig nem engedte a láthatatlan lakat. Csak bámult a fiúra és arcán végig gördülő hideg könnycseppek enyhítették fájdalmát. A fiú átkarolta lány testét és kivette a kádból. Egy varázs ütésre megszűnt a lány szenvedése.
-Köszönöm. -Jo a szája elé kapott mert furcsállta,hogy megtud szólalni. Érezte,hogy bőrét csípi a hideg levegő az égető fürdő után.
-Mi a franc volt ez?
-Honnan tudjam én csak fürödtem.
Klaus most vette észre,hogy a lány csupasz.
-Tessék! -Oda nyújtott neki egy törölközőt.
-Mi? A csudába is! -Jo megfogta és magára tekerte, ő is még csak akkor eszmélt arra,hogy anya szült meztelenül áll a srác előtt. Gyorsan beviharzott a szobájába. Klaus belepirult a történtekbe.
Vissza gondolt az elmúlt pár másodpercbe.
Szemei előtt még mindig ott lebegett a lány meztelen formás teste,és tudta,hogy Jo az övé lesz bármi áron is de meg fogja hódítani. Mikor Josephine előjött rejtekéből, Klaus még mindig a történteken mélázott. Nem habozott oda lépett a lányhoz átkarolta, és szájon csókolta. Jo nem tudta miért de hagyta,hogy a fiú szorosan a ölelje a testét.
-Leszel a barátnőm? -A fiú spontán kérdése még saját magát is megdöbbentette.
-Komolyan gondolod? Azután,hogy hazudtál nekem?
-Gyerekek!! -Carla néni a földszintről kiabált fel nekik.
-Azt hiszem mennünk kellene. -Jo elengedte a fiú kezét és az ajtó felé indult.
Lent már megvolt terítve. Szép csendesen elfoglalta mindenki a helyét.
-Szeretnék tósztot mondani! -Damon felállt a helyéről és magasba emelte poharát.
Jó látni,hogy az én kis öcsém talált valakit aki, jó hozzá és igazán szereti. Jora és Klausra!
-Ezek már fejben összeadtak bennünket. -Gondolta magában a lány.
A vacsora csendben telt senki se szólalt meg. Jo még mindig érezte a fájó hegeket a hátán. Mikor már mindenki befejezte az evést Carla megszólalt.
-Damon nem szeretnél elvonulni a nappaliba egy kis brandyt iszogatni
-Rendben. Ti addig menjetek fel és szórakozzatok.-A férfi Carla után indult.
Jo és Klaus úgy döntöttek,hogy kiülnek a kertbe egy padra. Az este meleg volt, és az égen csillagok ragyogtak.
-Tudnod kell,hogy csak azért nem mondtam el mert nem akartam,hogy meg rémülj. Így is én tehetek erről az égészről.
-Csak nem szeretem, ha hazudnak nekem,és nem. Te erről nem tehetsz. -Jo Klaushoz bújt. Nem kelletek szavak mind a ketten tudták,hogy ők egymásnak lettek teremtve. Az este minden pillanata csodálatos volt. Klaus szőke haja szinte ragyogott az éjszakában,oda hajolt a lányhoz és szájon csókolta.
-Ma láttalak pucéran. -Klaus bele suttogott a lány fülébe, közben a hajába fúrta a kezét.
Jo nevetni kezdett, de nem tudta abba hagyni. Hirtelen vért kezdett felköhögni Klaus eltorzult arccal nézte a lány szenvedését.
-Mit mit tegyek?
-Nem...nem tudom. -A lány szájából ömlött a vér.
A fiú szeme egyre vörösebb lett és alig bírt ellen állni annak,hogy rátámadjon a lányra és kiszívja az összes évérét a hamvas testéből, de ellen állt. Mély levegőt vett és letérdelt a lányhoz. Egyiküknek sem tűnt fel,hogy a bokorban valaki mozgolódik. Valaki aki, ártani a kar nekik. A vérzés nem állt el, Klaus hallotta ahogy a a lány szívverése kezd lassulni,de nem tudott mit tenni. Ekkor hallotta meg a neszt a bokrok közül. Oda rohant,de akkor már nem volt ott senki. Mikor visszatért a lányhoz az eszméletlenül feküdt a kövön,de már nem vérzett. Méterekre tőlük egy ember a kerítéseken keresztül próbált elmenekülni. Mikor észrevette,hogy senki sem üldözi,levette kalapját és megtörölte verejtéktől csillogó homlokát.
Klaus észrevétlenül felvitte Jot a szobájába, az ágyára fektette,és várt. Nem kellet csak egy-két perc és a lány felocsúdott. Egész testében remegett.
-Te remegsz! -Mondta a fiú és mellé feküdt.
-Köszönöm,hogy itt vagy nem is értem mi történt velem és nem is akarom tudni.
-Már rengetegszer jártam a szobádba .
A szoba pirosra volt festve, az ágy fölött egy füzér égő lógott,a fal televolt poszterekkel és képekkel.
-Nem is tudtam,hogy voltál a riói karneválon. -Klaus az egyik képre nézett ahol Jo feszített Elijah társaságában.
-Tudod Elijah egy ideig Dél-Amerikába élt és én egyszer meglátogattam, mint mindig persze akkor is az a hülye kalapját viselte. Sose hajlandó levenni csak télen és ha fürdik.
De Klaus ezt már nem hallotta, csak két dolgot jegyzet meg a kalap ,Eliajh és arra,hogy látott valami vagy valakit aki a bokorban egy kapalapot viselt pont olyat amilyet ő. Szíve összeszorult, mert tudta,hogy ezzel fájdalmat fog okozni szerelmének. Többet már nem hazudhatott Jonak, így választania kellet.
Ő vagy Elijah?
