12.fejeze

Vissza a múltba                                                                                                                    

      -Jo! Én Adam vagyok az angyalod,és azért jöttem,hogy segítsek.

-Ne..nekem? Miért? -A lány alig tudott megszólalni,lábai remegtek.                                                                                                    -Nyugodj meg, nem lesz semmi baj.-Adam megfogta a lány kezét.                                                                                                 -De miért vagyok itt? - Jo körül nézett de csak fehérséget látott.                             -Azért,hogy meg magyarázzam azt,hogy mi történik veled most. Csak bízz bennem.                                                                                        -Rendben. -Jo rá mosolygott az idegenre.                                     -Hunyd be a szemed!                                                                        Mikor a lány kinyitotta a szemét, a főtéren állt de valami más volt. Eltűntek a szobrok és parkoló kocsik.                                     -Itt meg mi történt?                                                                                        -Semmi, a hely nem változott csak az idő. 1933. júliust írunk. Ez az a nap ami megváltoztatta az életedet.                                                 -Ezt,hogy érted?
-Csak figyelj!
-A napfényben úszó park olyan volt mint egy álom. Felnőttek és gyerekek egyaránt boldogan haladtak át rajta. Kivéve egy nőt feldúltan és zilálva rohant át a parkon. Jo követte a szemével és egyszer mikor a nő felé fordult, megdöbbenve bámult rá.
-Ez..ez én vagyok?
-Adam nem válaszolt. Csak előre mutatott.
-Jo félénken a nő után indult. Úgy érezte mintha követné őt valami és automatikusan elkezdett futni. Tudta,hogy senki sem látja őt és bármit megtehet. Megállt és megfordult. Látta,hogy egy férfi követte. Sietve közeledett felé. Magas volt és fekete haját borzolta a szél. Egyre csak közeledett felé, mikor már pár lépésre volt tőle. Ijedtébe csukta a szemét. Mire kinyitotta egy nappaliban állt. A szoba elegáns volt. Kristály csillár, aranykeretű festmények és piros szőnyeg ékesítette.
Nem tudta mit tegyen így hát helyet foglalt a díványon. Hangokat halott a konyha felől. Egyszer csak valaki belépett a helységbe. Ő volt az. Fekete haja gondosan kontyba volt tekerve. Kék ruhája tökéletesen simult testéhez,szája pirosra volt kenve. De az arca fal fehér volt. Könnyeivel küszködött. Jo érezte párszor ezt az érzést ,mikor erősnek akart látszani de nem ment.
-Lám lám. A nagy és erős Josephine Cooper! -A gúnyos hang azé a férfié volt,aki üldözte.
-Mit keresel itt?
-Azért jöttem,hogy elvegyem ami az enyém! - A férfi megragadta a karját.
-Engedj el! -A múltbeli Jo a könyves szekrényének hajította a férfit.
-Mi történ?! - A hálószobából egy kis néger lány jött ki.
-Meg mondtam,hogy ne gyere ki míg nem szó..
-Jo végig se tudta mondani a mondatod,mikor a férfi feltápászkodott a földről.
-Nos akkor..el is viszem ami megillet.
-Nem! Ő csak egy gyerek..ne öld meg.-Jo a kislányra nézett.
-Ölj meg engem!
-A férfi hangosan felnevetett. Jo és a kislány megrezzent az érdes hang hallatán.
-Miért ölnélek meg téged? Nem vagy boszorkány.
-De az anyám az volt! -Jo letépte magáról pompás ruháját. A hátán egy nagy tetoválás volt. Megalázottan állt a szoba közepén, egy szál kombinéba.
-Hát igaz...
-Igen én vagyok a legerősebb boszorkány lánya,akit kitagadtak azért mert lett. -Jo arcán némi fájdalom jelent meg.
-Akkor legyen hát így! - A férfi elővette egy karót az öltönye zsebéből.
-Johoz lépett.
-Először ígérd meg,hogy felneveled a lány.
-Ígérem. -A férfi magához húzta a nőt, és szívébe döfte a tört.
Jo remegve hátrált a falig. Tekintette a halottra fordult. Csak ott feküdt mozdulatlanul és kiszáradtan. Jo behunyta a szemét azt remélve,hogy elmenekülhet erről a helyről. Így is lett,mikor kinyitotta újra a szemét már az ágyán ült. Adam az ablakon bámult kifelé.
-Nem értem miért kellet ez végig nézzem! Annyira borzalmas volt mind ezt látni..kérdem én miért? -Jo a férfi karjába borult.                                                              -Tudnod kellet,hogy miért haltál meg. Feláldoztad magad egy boszorkányért .Így az ősi boszorkány szellemek adtak még egy esélyt egy jobb életre.                                                                           -De mi van Klausszal?                                                                              -Ő az előző életed része volt.                                                                         -Mi van a többiekkel a bárból?                                                                     -Jo, míg te velem voltál eszméletlenül feküdtél a padlón. Klaus elvitt titeket onnan. Valery lent van a nappaliba, Klausszal.                                                                      - Elijah hol van?                                                                                                                       -Nem tudom...csak azt tudom,hogy vele vigyáznod kell. Bármit is mondd nem szabad elmenned vele..                                     -Ezt,hogy érted?                                                                                               -Biz bennem!                                                                                      Egy szempillantás múlva Adam már se hol se volt.                                                                 Jo fáradtan feküdt az ágyába. Annyi minden kavargott a fejében. Mikor már majd nem elaludt, valaki belépett az ajtón.             Klaus volt az, befeküdt mellé az ágya. Nem szóltak egymáshoz csak nézték egymást és kezük egybe fonódott. Mindketten érzeték valami történni fog. Valami rossz.

11.fejezet

Képzelet vagy valóság?

Jo ismét alélva ébredt a padlón. Fehér pólója tiszta vér volt, egész testében remegett de nem volt annyi ereje,hogy felálljon. Elijah a sarokban kucorgott és nyelte könnyeit. Wren hátat fordított neki miközben nővérével beszélt.

-Vale...Valery hol van?

-Itt vagyok. - A lány a bár pultnál ült.

Sajnálom nem voltam önmagam.

-Ne gyere közelebb...! -Jo elkezdett hátra felé kúszni.

-Nem foglak bántani, az előbbi is csak véletlen volt.

-Véletlen majdnem megöltél!

-Már mondtam sajnálom!

-Ezt nem intézheted el ilyen könnyen! Jo a vita hevében fel próbált állni,hogy nem tűnjön olyan gyámoltalanak. De balszerencséjére izmai még gyengék voltak a vér veszteségtől, így összeroskadt és egy székre esett. A nagy robajra a testvérek hátra fordultak. Wren átfutott a termen és felkapta Jot a padlóról. A lány újra elájult. Egy újabb látomás gyötörte lelkét, amiben őt temetik. Mindenki ott volt, az osztálytársai, a szülei, a barátai kivéve Valery. Édesanyja a koporsójára borulva zokogott, apja pedig a vállára tett kézzel állt felette.

Míg Jo Wren karjába aléltan feküdt, addig Klaus a régi leveleit olvasta. Kezében levelek tömkelege, szerette volna őket elégetni de nem bírta túl sok emlék fűződött hozzájuk. Éjszakák,amiket az olvasásukkal töltöttel.

Az egyik még fel se volt bontva de,már legalább húsz éve íródhatott. A feladó Sheila Scott.

Megragadta a boríték vágó kést és felbontotta. Klaus a kezébe vette és elkezdte olvasni. Ez állt benne:

„Kedves Nikalus!

Rég láttalak, de remélem minél előbb találkozhatunk. Minden vágyam az,hogy újra a karom zárhass. Éjszaka csak forgolódom az ágyamban és nem tudok aludni. Csak arra tudok gondolni,hogy egyszer majd újra látlak. Olyan régen néztem a szemedbe, csak a képed és a közös emlékeink tart életbe engem...

Kérlek minél előbb válaszolj!

Ui. Szeretlek.

Csókol, örök szerelmed Sheila.”

Klaus lába remegni kezdett, bűntudata volt,hogy nem olvasta el a levelet. Pedig húsz éve volt rá. Az ágyára dőlt és zokogni kezdett.

-Sajnálom úgy sajnálom! -A levél még mindig a kezébe volt.

-Mi az már magadba is beszélsz?-Damon volt lépet be az ajtaján.

-Nem ismered a kopogás fogalmát?!-Könnyeit gyorsan letörölte,hogy bátyja ne vegye észre.

-De, csak valami őrült állandóan üzenetet küld neked és lent hagytad a telefonod.

-Kösz. -Klaus felállt és becsukta utána az ajtót.

Összesen 6 üzenete érkezett, a feladó pedig Jo volt.

-Jól vagy?? -Wren az ájult Jo felett térdelt.

-Valamivel... -Megpróbált felállni de még túl gyenge volt hozzá.

-Hé Barbi lány mit szólnál ahhoz,hogy nem nyírod ki a csajt?!

-Hányszor mondjam el...nem direkt volt.

-Azt ajánlom is! -Wren Valery arcához közel hajolt és hirtelen megfejelte. A lány hátra esett és beverte a fejét.

-Meghalt? - Jo rémült arccal nézett a fiúra.

-Nem..pár óra múlva felébred.

-Te jól vagy? -Wren átölelte a lányt.

-Igen. - Jo kitört a szorításból.

-Látom jól szórakoztok! -Sheila gúnyos tekintete égette őket. Mindketten nagyon kínosan érezték magukat. Jo nem értette,hogy most miért vonzódnak hozzá ennyire a fiúk. Wren,Ed, de az aki őt is érdekelné az..rá se bagózik. Bár a csók után biztos kényelmetlenül érnék magukat egymás társaságában. Már legalább hat óra lehetett és senki sem kereste Jot és Elijaht csak várták, bíztak abban,hogy valaki eljön értük. Egyszer csak az ajtó kinyílt de senkit se látott az ajtóban csak vakító fehérséget.

A felmentősereg meg is érkezett egy férfi személyében. Haja sötét barna volt,szemei kéken világítottak, olyan volt mint egy angyal. Jo nem tudta,hogy ez a valóság vagy csak képzelődik. A férfi kinyújtotta a lány felé kezét, ő megragadta azt és eltűnt az angyallal együtt.

10.fejezet

Semmi sem a régi

Jo felkelt a halott lány mellől és Wrenhez fordult.

-Te voltál...megölted őt! -Jo a fiúnak ugrott,elkezdte hisztérikusan verni a mellkasát. De ő csak tűrte és bámult a mozdulatlan testre.

-Mi folyik itt? -Sheila belépett a bár ajtaján.

Senki se szólalt meg, csak néztek a nőre.

-Tudod történt egy kis baleset.

-Milyen baleset?

Wren arrébb állt. Sheila szeme elkerekedett és vörösen izzani kezdet. Mikor ezt Jo észrevette Elijah mellé húzódott és átölelte.

-Mit tettél? -A nő hátra lökte testvérét.

-Véletlen volt...elakart szökni és én meg...

-Te hülye. Most mi lesz? Hogy fogjuk eltüntetni?

-Nem kell..mert megitattam a saját véremmel az erdőben ,mikor majdnem meghalt.

-Most viccelsz velem?

-Nem...

Jo végig követte a beszélgetést de nem értett belőle semmit.

-Akkor most mi lesz? -Az arca még mindig könnyben úszott.

-Az lesz angyalom,hogy a kedves kis Valeryből vérszívó vámpír lesz.

-Micsoda?

-Jól hallottad! Vampír aki kiszívja az emberek vérét és mind ezt élvezettel teszi. Olyan lesz mint mi. -Sheila a testvérére nézett.

A lány ijedten a pultnak dőlt. Elijah felállt és átölelte őt.

Az idő telt de Valery, csak feküdt a padlón mozdulatlanul. Jo nem vette le szemét a barátnőjéről. Wren és nővére egy asztalnál ültek és suttogva beszéltek egymáshoz. Elijah ült és várt.

Órákba telt mire Jo oda lépett a testvérekhez, félt de tudta,hogy nem fogják megölni.

-Hogyan?

-Mi hogyan? -A nő felé fordult.

-Jól tudod...hát az,hogy te és.. -Jo a fiúra nézett majd vissza rá.

-Ez egy hosszabb beszélgetés témája édesem. -Sheila belekortyolt az italába.

-Amúgy hová lettek az emberek?

-Eddig senki se mondta,hogy sokat kérdezel?

Hát tudod..van egy kis trükk amivel tudjuk irányítani az embereket,és úgy tüntettük el őket.

Szóval most inkább ülj vissza a helyedre!

Jo engedelmeskedett a parancsnak. Egyszer csak valami hörgést hallott. Oda futott Valeryhez. A lány elkezdett lélegezni, szemhéja remegett mintha felakarná nyitni szemét de nem tudná.

Wren a lány mellé ült, csuklóját megharapta és a vérét a lány szájába csöpögtette . Jo szörnyülködve nézte végig a jelenetet. Valery levegő után kapkodva felült, szeme vérben úszott mintha valami démoni lény lenne. De hisz az is volt egy vámpír, aki kegyetlenül gyilkolja az embereket.

Jo? - Valery rá nézett és átölelte.

Abban a pillanatban mikor a szája a lány nyakához ért bele harapott barátnőjébe. Jo fájdalmába felsikoltott. Érezte ahogy testéből kiáramlik a vér és,hogy szíve egyre lassabban dobog.

9.fejezet

Szoríts erősen.

Jo nem tudta mit tegyen, lába a földbe gyökerezett.

-Maga kicsoda?

-Oh Istenem nyugodtan tegez csak, nem harapok. -A nő gúnyosan nevetett rá.

-Mit tett Valeryvel? Miért bántotta és hol van most?

-Túl sokat kérdezel kicsikém. -Sheila egyre közelebb ment a lányhoz.

-Josephine! - Elijah kiüvöltött neki, hangján hallatszott a kétségbe esés.

A mosdók felől egy férfi rángatta ki Elijaht. A férfi Wren volt, Sheila öccse, kék szem csak úgy szikrázott a sötét haja mellet.

-Jól vagy? -Elijah kiakart törni a szorításból,de támadója sokkal erősebb volt nála. Ő még mindig ott állt tehetlenül, és védtelenül. Nem is észlelte,hogy a fiú kérdezett tőle valamit, csak bámult a nőre némán.

-Mi az elvitte a cica a nyelved? -Sheila gúnyosan a képébe nevetett.

-Mit akar tőlünk?

-Oh semmi érdemlegeset. -Johoz lépett és megsimogatta az arcát. A lány elfordította fejét. A nő csak mosolygott rá.

Wren a földre hajította Elijaht.

-És most mit tegyünk velük?

-Ismerkedjünk.

Élnézést,hogy nem mutatkoztam be, Sheila Scott vagyok ő pedig a testvérem Wren. Te ugye Josephine vagy ,ő meg a kis barátod Elijah. Ugye?

-Honnan ismersz minket?

-Én többet tudok rólad mint te hinnéd.

-Miért tart itt minket?

-Tudod van egy kis elintézni valóm Klaussal. Ismered? Hát persze. - Sheila a mélyen a lány szemébe nézett.

Mondj el mindent amit tudsz róla.

Jo önkéntelenül elkezdett beszélni.

-Tegnap találkoztam vele először, meghívtam a bulimra és ott megcsókolt.

-Milyen aranyos. De tudsz a kis titkáról?

-Nem.

-Miért mi az?

-Már mondtam...itt csak én kérdezek. -A nő oda hajolt Johoz és bele harapott a torkába. Ideje se volt sikítani.

Mikor órák múlva felébredt nem emlékezett semmi. Utolsó emléke az volt,hogy Elijah elüvöltötte magát.

-Jól vagy? - A fiú oda kúszott hozzá.

-Majd szét robban a fejem...mi történt?

-Az a nő...megharapott! - Elijah a nyakára mutatott. Jo oda nyúlt és látta,hogy ujjai véresek lettek. Alig kapott levegőt, szíve egyre hevesebben vert.

-Most hol vannak?

-Nem tudom.

A fiú be se fejezte a mondatát, már ott állt felette Wren.

-Máris hiányzom? -Megragadta Jo karját és felhúzta.

-Hová viszi?

De nem válaszolt, berángatta a lányt a wc-be. Jo nem ellenkezett, csak hagyta,hogy azt tegyék vele amit akarnak.

Bent egy széken egy szőke lány ült zsákkal a fején. Meggyötört volt és rémült, minden kis zajra felkapta fejét. Wren leültette Jot a sarokba. A széken ülő lány mögé ment és lehúzta fejéről a zsákot.

Valery volt az, szemei feldagadtak a sok sírástól, arca véres volt. Mikor egymás szemébe néztek mindketten elkezdtek sírni. Jo felállt,hogy megölelje barátnőjét.

Úgy szorították egymást,mint akik évek óta nem látták egymást.

-Most már elég lesz. -A fiú szét választotta őket és kikötözte Valery kezeit.

Ő felállt és elsétált az ajtóig, a mosdóban Joék csak bámultak a lányra.

-Te meg a hova mész?! -Wren rá kiáltott a lányra.

-El..! Már eleget kínoztatok.

-Nem mész te innen sehová.

De Valery nem hallgatott rá és kiment.

Wren a lány után ment és dühödten kicsapta az ajtót. Ő csak lassan vánszorgott a kijárati ajtó felé. A lány kimerült volt a sok kínzástól. Már nem érdekelte semmi, csak az járt a fejébe,hogy otthon ledől a kanapéra mint szokott és édesapja szorosan átöleli. Ezt az idilli álmot Wren zavarta meg. Mivel nem reagált a felszólításokra. A fiú kénytelen volt erőszakhoz folyamodni. Egy nagy lendülettel felugrott a helyéről és egyenesen a lány fölé repült. Egész testével ráesett a lányra. Jo a nagy robajra kifutott a mosdóból. Oda rohant Wrenhez és legördítette Valeryről. A lány szeme üveges volt, teste pedig mozdulatlan. Jo nem hitt a szemének, ezért megrázta párszor barátnője testét,de semmi.

-Valery...Val... - A lány zokogva borult a halottra.

A bárban mindenki némán figyelte Jot. Még Elijah sem mozdult nem ment oda ápolni a lány lelkét tudta,hogy most magányra van szüksége. 

8.fejezet

Hová lett Valery?

Mindezek alatt mérföldekre Sunset Valleytől egy gödörben és szőke hajú lány küzd az életért. Minden szívdobbanása egyre gyengébb . Szemei megdagadtak a sok sírástól,szája száraz a szomjúságtól de a lelke erős és büszke nem könyörög csak szenved. Egy fekete árny felé hajolt.

-Még mindig nem könyörögsz? -Gúnyos mosolyra húzta a száját.

-Bár mit csak azt nem! - A lány dacos arccal nézett rá.

-Hát akkor...csak egy választásom maradt!

A lény bele mélyesztette Valery nyakába fogait. De ő nem hagyta magát, felkapott egy botot és a gyomorszájába szúrta. Kimászott a veremből és futni kezdett. Még távolról hallotta a lény hörgését de nem foglalkozott vele csak rohant ahogy bírt. De nem járt szerencsével. Kínzója társa rátalált aki egy nő volt. Fekete haja barnán csillogott a fák között besütő napfényben.

-Ez rossz döntés volt édesem! - A nő felkapta őt és visszavitte a veremhez.

-Ennyit se tudsz megtenni?! - Kiáltott rá társára aki éppen a gödörből mászott ki.

-Nem számítottam rá,hogy megtámad ez a kis dög. - A férfi égész közel ment a lányhoz és úgy mérte végig.

-Figyel ide! -Megfogta Valery arcát és a sajátjához fordította.

Most visszamászol a gödörbe és addig ottmaradsz amíg én máshogy nem döntök.

Valery engedelmeskedett neki bár egyáltalán nem akart még se tudott más,hogy cselekedni.

-Most mit tegyünk?

-Nem tudom...talán itt az ideje,hogy üzenjünk a kis barátainak. -A nő elégedett képpel nézet öccse szemébe.

Míg Jo Elijah karjaiba pihent addig Klaus próbálta magát jobb belátásra bírja magát.

Az íróasztala fölött könyökölt és a naplóját írta.

Kedves naplóm!

Tegnap...tegnap újra találkoztam vele, aki megdobbantotta halott szívemet. De valahogy még is más volt...a szíve dobogott és nem emlékszik semmire. Vajon mi -féle lény? Nem tudom...de egyet tudod,hogy szeretem!

-Mi az megint naplót írsz ? - Damon belépett a szobába.

-Igen, és ezzel tartom számon az idő múlását.

-Ohh mint egy Francia költő. - Bátyja gúnyosan felhúzta az orrát.

-Te ittál?

-És ha igen?

-De még dél sincs, még szerencse,hogy halhatatlan vagy és nem tudsz meghalni. -Klaus fel se nézett a naplójából úgy válaszolt bátyjának.

Damon leült testvére ágyára.

-Te etted meg a kis Valeryt?

-Nem dehogy. Miért?

-Eltűnt...csak már rég nem fogyasztottál emberi vért és hát most,hogy közelebb kerültél ahhoz a bájos lányhoz..

-Inkább nekem kéne ezt kérdeznem tőled.

-Nem bukok a kislányokra. Bár az anyja elég finom volt. -Damon gonosz mosolyra húzta a száját és kisurrant a szobából mielőtt testvére válaszolhatott volna.

Klaus kinézett az ablakon és Joék házát bámulta. Mindent megtett volna ha most a lány közelébe lehetne,hogy megvigasztalhassa át karolhassa. Semmi sem állította meg ebben bár nem tudta mit tegyen. De Jo most egyáltalán nem gondolt rá. Valeryvel volt elfoglalva. Könnyei Elijahra folytak aki egyre szorosabban ölelte őt.

-Ne gondolj rá! Lehet,hogy jól van csak egy kis figyelemre vágyott.

-Nem hiszem..ő nem olyan. -Jo a párnái közé tudga a fejét.

-Ki kéne mozdulnod! Itt fekszünk már 3 órája.

-Talán...elmehetnénk a Red Roseba.

-Akkor öltözz fél óra múlva indulunk!-A fiú elhagyta a lány szobáját.

Jo kinyitotta a szekrényét és kivette a kedvenc pólóját amit Carla nénikéje egyik pasijától kapott. A fölsőn „you should be here” felirat díszelgett amit egy farmer nadrággal és egy Adidas cipővel párosított össze. Pontosan fél óra múlva lent volt. Nénikéje megint eltűnt ami sose volt furcsa bár mindig rosszul érintette a hiánya. De most itt volt vele egyik legjobb barátja Elijah. Bepattantak a lány kocsijába és meg sem álltak a bárig. Bent enyhe füst szag volt, szólt a zene és az emberek zajától volt hangos a terem. Leültek a pulthoz és rendeltek két white lady koktélt.

-Van valami baj? - Jo kérdőre vonta a fiút.

Csak mert állandóan hátra nézel.

-Nem...nem...de most bocsáss meg ki kell mennem a mosdóba.

-Rendben – Mondta és belekortyolt az italába.

Elijah már legalább 20 perce elment. Gondolatai cikáztak Valery, Klaus és a szülei között bár most leginkább barátnője eltűnése aggasztja. Ránézett a telefonjára és látta,hogy jött egy üzenete nénikéjétől.

„Jo! Elmentem a rendőrségre Valery apukájával.”

Örömmel nyugtázta,hogy Carlat érdekli az ,hogy mi történik vele. Ösztönei azt súgták,hogy hívja fel Valeryt, meg is tette.

Egyszer csak felfigyelt arra,hogy barátnője csengő hangját hallja de a körülötte lévő zaj megszűnt. Hátra fordult és mögötte egy fekete hajú nő állt kezében Valery mobiljával.

-Hello Josephine!

7.fejezet

Félve érzett halálhírek

-Jo mi az?! Mi történt?? -Elijah elkezdte rángatni a lányt de Jo nem reagált.

Legalább 10 perc beletelt míg valamit kitudott nyügni.

- Nem tudom.... - A lány

csak ennyit tudott mondani és elájult.

Álmában egy gödörbe bámult aminek az alján egy szőke hajú mozdulatlan lány feküdt. Egyszer csak valami hátra húzta és elragadta. Ekkor felébred. Carla és Elijah fölé hajolt.

-Édesem jól vagy? - Nénikéjé felsegítette és homlokon csókolta.

Nem tudnál magadra jobban vigyázni?

-Miért már korábban is előfordult? - Elijah felültette Jot az ágyra.

-Igen, tegnap az iskolában. - A lány erősen elkezdte dörzsölni a fejét ami egyre jobban fájt.

-De mi volt? - Carla mellé ült.

-Valami...valami történt Valeryvel. - Jo átnyújtotta a telefont nénikéjének és hátra dőlt az ágyán.

Carla kiment a szobából és meghallgatta az üzenetet, legelső dolga az volt,hogy Jhont Valery édesapját hívta.

Elihjah a lány mellé feküdt és átkarolta.

Jo sírva fakadt.

-Miért történt ez?! Miért! - Hisztérikus sírásba kezdett.

-De mi történt?

-Szerintem Valery meghalt....

6.fejezet

Az üzenet

Klaus a lány szemébe nézett, mintha mondani akart volna valamit. Magához húzta és megcsókolta. Jo visszacsókolt égész teste beleremegett. Szíve egyre hevesebben vert amit a fiú is megérzett és ellökte magától a lányt.

-Mi az? Valami baj van? - Jo kérdően nézett rá.

- Nem..nem de most mennem kell.-Klaus

kimászott a medencéből, felvette a nadrágját és eltűnt.

Jo meg se tudott szólalni ott hagyta egyedül és megalázva. Kikászálódott és bement a házba. A tömeg üvöltéssel üdvözölte a félmeztelen ünnepeltet. De nem törődött senkivel csak fölment Valery szobájába,hogy keressen törölközőt és száraz ruhát. Mikor újra felöltözött bement Jhon barátnője apja dolgozó szobájába ott a mini bárhoz ment és kivett egy Jack Danielst. Letépte a kupakját és meghúzta. Torkán másodpercek alatt lefolyt az alkohol ,mikor gyomrába ért erős fintor fogta el és veszett köhögésbe kezdett.

Már két órája tartott a buli de fél órája már senki se látta Jot. Mikor egyszer csak valaki lecsúszott a lépcsőkorláton és hatalmasat zakózott. Ő volt az ,mindenki nevetésben tört ki. De a lány nem mozdult.

Valery kétségbe esetten rohant oda.

-Jo! Könyörgöm mozdulj meg! -Könnyei

végig csorogtak az arcán.

Jo hirtelen felugrott és elkezdett nevetni.

-Oh Valery! Te hiszékeny kislány! -Oda lépett barátnőjéhez és arcon csókolta. Már senki se figyelt rájuk.

-Te hülye vagy! - Valery kivágta a kert ajtót és kilépett rajta.

Jo nem foglalkozott vele csak vállat vont és elvegyült a társaságában.

Nem volt kint senki a kertben csak Jo álomruhája. Valery megfogta és bele hajította a medencébe. Lelki ismeret furdalása furdalása volt.

-Talán csak túl reagálom..hiszen részeg és boldog. Ami én sose lehetek, nekem nagy felelősség van a vállamon. -Gondolta magában.

Visszament a bulizókhoz, kikapcsolta agyát és elkezdett táncolni de nem csak ő tett így Jo éppen az asztalon táncolt. Kavarogtak benne az érzések és a pia. Legutolsó emléke az volt,hogy valaki bele teszi a kocsijába és haza viszi.

Másnap az ágyában ébredt pokoli fejfájással. Függönye szét volt húzva így besütött az ablakon ami nagyon zavaró egy másnapos tininek. Ezért felállt ,hogy behúzza. Mikor megakart fordulni egy kéz a szájához és a falhoz nyomják. Egy pillanat alatt lepergett előtte az élete, torka összeszorult és meg se tudott szólalni.

-Csokit vagy csalunk! - Egy férfi hang szólalt meg.

Érezte,hogy enged a szorításból és megfordult.

-Te puha pöcs! - Jo fel kiáltott és a fiú nyakába ugrott.

Elijah volt az. A lány kis kori barátja már körülbelül 2 éve nem látta. Ennek oka az volt,hogy a fiú Brazíliába költözött szüleivel. Elijah jól nézett ki, bőre nap barnított volt, csuklóján fonott karkötők lógtak, fején egy divatos kalap díszelgett.

-Boldog születésnapot ribi! - A fiú lehuppant az ágyára.

-Köszönöm Jr. Indiana! - Levette Elijah sapkáját és a fejére tette.

-Carla büszke lehet rád.
-Miért is?
-Hát érzem a pia szagot rajtad.
-Egyszer 17 éves az ember. - Kacsintott utána az asztalához lépett. Látta,hogy nénikéjé készített neki reggelit. A tálcán egy cetlivolt.

„Drága Jo!

Jó étvágyat a reggelihez én elmentem körmöshöz, körülbelül 12-re érek haza.

Tegnap este Valery hozott haza, részegen

szerintem hívd föl.

Puszi: Carla”

Ez volt az egyetlen jó tanács amit Carla valaha adott. Jo bekacsolta a telefonját és látta,hogy egy hangüzenete van, megnyitotta.

-Jo! Segíts! -Valery volt az, a lány zihált.

Bocsáss meg ha valaha valami rosszat tettem ellened! Kérlek segíts....!

Az üzenet befejeződött, Jo kiejtette kezéből a telefont és csak bámult maga elé.

5.fejezet

Édes drága titkaink

A házban már nyoma se volt a korábbi veszekedésnek. Vett egy pohár sört és leült a kanapéra, gondolatai cikáztak a fejében mikor Klaus belépett az ajtón, göndör haja szinte fénylett a szobában. Jo úgy érezte mintha minden elhalkult volna és csak ők lenének. Egyszer csak hozzá lépett.

-Szia!

-Hello! - A lány hátra dobta a haját.

-Boldog születésnapot! - Klaus elhúzott a farzsebéből egy karkötőt amin egy szívecske lógott.

-Köszönöm! - Jo arcon puszilta a fiút.

Klaus elmosolyodott és megölelte a lányt.

-Szívesen!

A lány a fiú szemébe és érzete,hogy most határozottnak kell lenni. Az egész teste remegett.

-Gyere! Mutatok valamit. - Jo elindult a

a kert felé. Gyorsan körül nézett,hogy ott van e még Ed, de szerencsére nem volt.

Klaus semmit sem szólt csak nézte a lányt, úgy nézte mintha már ismerte volna.

Jo lehúzta a ruha cipzárját és levette. A fiú először meglepődött de utána megértette mit is akart. Ő is megszabadult ruháitól, Jo már a medence szélén ült. Csatlakozott mellé, a két fiatal egy szót se szolt, csak nézték egymást. Egyszer csak Klaus beugrott a medencébe.

-Mi az? Nem jössz? - Arcán édes mosoly ült.

-De hogy nem! -Jo egy elegáns bomba ugrással ugrott a vízbe.

Igaz csak pár órája ismerlek de olyan mintha már több éve.

Klaus szeme elkerekedett minden zajt kizárt és csak elméje kattogását hallota.

Visszaemlékezés:

1933. július 3.

Ez a nap is úgy kezdődött mint a többi a tejes hozta a tejet, a házvezetőnő gofrit készített reggelire utána elmentem sétálni a parkba de valami még is más volt. A szél lágy szellője simogatta és a nap melege sütötte arcomat. Egyszerre egy hangos kacaj ütötte meg a fülemet. Egy nő volt az valószínűleg a vőlegényével. Átkarolta és halkan a fülébe suttogott utána rám nézett ez a tény,hogy egy nő pillantásával jutalmazzon engem, már nagyon rég történt meg. Szívem egyre hevesebben vert ,már amennyire egy halott szíve verni tud. A mellettem lévő padra ültek le. Körülbelül 10 percig volt a vőlegénye társaságában. Miután a férfi távozott mellé ültem és megszólítottam.

-Elnézést! Eddig még nem láttam itt. Most költözött ide?

Éreztem arcom vörösödni kezd. Ő rám mosolygott és így szólt.

-Igen a vőlegényemmel Williammel most költöttünk ide Sunset Valleybe.

Mosolya édes volt mint a tavaszi gyümölcsök.

-Istenem de faragatlan vagyok! Nem is mutatkoztam be. Klaus Gill vagyok.

-Én Josephine Cooper vagyok.

Rá néztem az órámra és láttam,hogy lassan már 10 óra lesz. Nekem mennem kellet a vonatállomásra Damon elé de Josephine megbódított. Rózsa illatú haja,

cseresznye színű haja de egyet nem hallottam a szíve verését. Közelebb húzódott hozzám és a felembe suttogott.

-Tudom,hogy mi vagy de nem aggódj a titkod biztonságba van nálam! - Az ajka a fülemhez ért.

Utána felállt és elsétált, aznap még egyszer láttam. Éjfél körül egy sikátorból jött ki véres szájjal, életem legrosszabb napja volt az a nő akibe szerelmes vagyok egy kíméletlen gyilkos. Vajon ezt a vőlegénye tudja? Vagy talán ő is vámpír.

Nem tudom de egyet minden képen! Szerelmes vagyok Josephine Coopetbe!

4.fejezet

Váratlan csók

Jo nem hitt a szemének, gondolta ez biztos csak valami tréfa de nem volt az.

Lecsúszott a kanapéra és összehúzta magát magzat pózba,mindene remegett és könnyei ellen is harcolt. El sem tudta képzelni mi lesz vele Párizsban barátok nélkül és pont most amikor szerelmes lett, az élete kilátástalannak tűnt. Hallotta Carla néni cipőjének kopogását a lépcsőn,

vett egy mély levegőt és összeszedte magát és felállt.

-Minden rendben édesem? -Carla lebotorkált a lépcsőn.

-Persze csak kerestem a cédulát de nem találtam meg. -Jo elsietett nénikéje mellet.

Mikor a szobájába ért bezárta az ajtaját és az ágyára vágódott. Fejét a párnája közé süppesztette és elkezdett üvölteni ahogy csak tudott, majd felállt és a tükréhez lépett letörölte a könnyeit.

-Erős vagy és vannak barátaid! -Kihúzta magát és kirúzsozta a száját, az arcára egy mosolyt erőltet. A ruhája még mindig tökéletes volt. Az órára pillantott és látta,hogy már háromnegyed nyolc van.

Gyorsan összedte a dolgait és elindult.

Mikor leért Carla a telefonált, szinte már suttogott vagy valami olyasmit próbált elérni. Jo most nem foglalkozott nénikéjével. Éppen lépett volna ki az ajtón mikor oda fordult hazzá.

- Elhozták a kocsidat. - Carla a telefont a füle és a válla közé szorította.

-Köszi. - Jo az arcára erőltetett egy mosolyt és felkapta a kocsikulcsot.

A nő homlokon csókolta unokahúgát. Az utca már sötét volt. A házuk előtt ott állt egy piros BMW, olyan kocsi volt amire minden kamasz álmodozott de ő most nem érezte magát szerencsésnek inkább próbálta elfelejteni a levelet.

Szembelévő házban minden villany égett amit furcsált hisz csak ketten laknak a házban. Beszállt a kocsiba és elhajtott.

Belül majd szét robbant de nem akarta elrontani az estét. Negyed óra múlva megérkezett Valeryék házához. Az egész ház sötét volt, már előre tudta,hogy barátnője mit tervez. Mikor benyitott a lakásba hirtelen felkapcsolt lámpa és osztálytársai elő ugrottak a kanapé mögül,

mindenki ott volt aki számított. Egyszerre kiáltották : -Boldog születésnapot Jo!

A lány könnyes szemmel állt az ajtóban.

Valery oda lépet hozzá a kezében egy gyümölcstortával. A tömeg a 'boldog születésnapot' dalt énekelte. A tortán 17 szál gyertya állt, Jo egy fújással elfújta őket. Azt kívánta,hogy bárcsak történne vele valami ami megváltoztatja az egész életét. A tömegben Klaust kereste, de sikertelenül. Valery a karjába ugrott és átnyújtotta az ajándékát.

-Boldog születésnapot! - A lány arca kipirul és örömtől szikrázó volt.

-Köszönöm! - Josephine kibontotta a kis csomagot amiben egy ezüst láncra fűzött medál volt. A belsejében két kép az egyik még 13 éves korában készült amin Valeryvel pózol, a másodikon szintén vele csak ez már párhónapja készült.

-Istenem! Köszönöm Val! - A lány átölelte barátnőjét és arcon puszilta.

A nappaliban dübörgött a zene. A bulizókból áradt a jókedv és a pia illat. Jo és Valery együtt táncoltak, bár jó kedvüket lelombozta Bella és Nina. A két fő ribi mindenhol ott vannak és egy bulit sem hagynak ki,ha meghívták őket ha nem. Persze kidobni nem lehetett őket mert akkor „suli törvényt” szeg az ember és azt senki se kívánta magának. De így is a lányok jó kedve töretlen volt, míg meg nem jelent Ed az iskola bikája. Ő az álompasi aki után döglenek a csajok, bár esze nem sok volt. Bella egy másik sráccal táncolt és nem az ő csődörével, akkor a fiú eléggé berágott és jól képen törölte.

-Mit képzelsz magadról,hogy más csaját lenyúlod?! - Ed orrlyukai kitágultak a dühtől.

-Héé haver nem én kezdtem hanem a csajod és nem is mondta,hogy van pasija! - A másik önjelölt zseni Matty Brown volt.

-Micsoda?! - Ed már Bellához fordult.

-Én...én..csak. - A lány elharapta a mondat végét és észbe kapott.

Semmi közöd ahhoz,hogy kikkel tancolok mert nem vagyok a barátnőd! -Bella önelégült képet rossz volt nézni.

Valery nem tudta ezt szó nélkül hagyni, oda ment hozzájuk és jól helyretette őket.

De Jo csak egy emberre figyelt és az Ed volt. Eddig mindig magabiztos és mindig addig harcolt,hogy neki legyen igaza de most...nem akart győzni csak némán kisétált a kertbe. Míg barátnője Mattyvel ordibált addig Jo a fiú után ment.

-Jól vagy?

-Igen...vagyis nem!

Most tönkretettem a bulit .Nem velem kéne foglalkoznod hanem élvezned a bulidat. - Ed leült az egyik padra.

Jo mellé ült, és megölelte. Hosszan egymás szemébe néztek. A fiú magához szorította a lányt és szájon csókolta. A lány ellökte magától és ráüvöltött.

-Ezt miért csináltad?

-Nem tudom...valamit érzek irántad de..

Jo nem várta meg a fiú válaszát és berohant házba. Össze volt zavarodva, ő Klausba szerelmes vagy valami ilyesmit érez iránta de most Ed bekavart.

3.Fejezet

Derült égből villám csapás.

Jo minden porcikája remegett és ez a fiúnak is feltűnt.

-Jól vagy? -Klaus hirtelen elengedte a lányt.

-Igen,persze miért?

-Csak annyira remegsz.

-Kicsit fázok,de már megyek mert készülődnöm kell.-A lány egy szempillantásra se vette le a szemét Klausról.

-Akkor majd a bulin találkozunk.-A fiú egy kacsintást intézett Jonak, ami egy bájos mosollyal társult. A lány arca vörösre pirult, amit szerencsére Klaus nem vett észre.

-Igen,szia!

-Heló.

Jo visszasietett a házukba. Carla néni már elkezdte a vodka terápiáját, minden este ez volt a szokása. Mikor bement a szobájába Valery az ablakban ült és az ablakon bámult kifelé.

-El jön! -Jo ráugrott az agyára ami hirtelen besüppedt alatta

-Remek! -Valery szemlátomást örült a hírnek de belül kicsit se. Gondolta ma van a legjobb barátnője születésnapja, miért rontsa el. Érezte,hogy a telefonja elkezd rezegni a zsebében.

-Ez biztos apa lesz! -Valery előkapta a készüléket.

-Szia édesem, mikor jössz haza? Mert el kéne kezdeni pakolni. -Édesapja hangja mint mindig határozott de még is olyan kellemes volt a lány számára.

- Hát kb. fél óra múlva. Még megbeszéljük Joval mit veszünk föl.

-Rendben! Itthon találkozunk.

-Oké,szia!

Valery felállt az ablak mellől és barátnője mellé feküdt.

Jo rá nézett barátnőjére és elkezdett nevetni.

-Mi az?

-Csak olyan furcsa,hogy egész életemben a szerelmet kerestem és most itt van ő. Alig tudok valamit róla de halálosan beleszeretettem,mint valami béna szerelmes storyban.

-Szerintem ez csak egy fellángolás ami egy idő múlva elmúlik.

-De az a vicces,hogy nem akarom,hogy elmúljon vagy végelegyen.

A lányok egy ideig nem szóltak egy máshoz,csak a plafont bámulták némán.

Egyszer csak Carla néni benyitott. A kezében egy lila ruhával.

-Nézd mit küldtek a szüleid Párizsból.

A ruha Jo combjáig érhetet, pánt nélküli volt és a szoknya része tüllből készült.

Valery tátott szájjal bámulta a ruhakölteményt. Jo nem hitt a szemének mikor meg látta.

Minden lány ilyen ruháról álmodozott.

-Mi az?! Csak nézni fogod,vagy fel is próbálod? - Carlaból dőlt a piaszag.

-Nem!- Jo egy határozott mozdulattal kitépte nénikéje kezéből a ruháját.

A lán

y magabiztos léptekkel indult paravánja felé. Perceken belül kilépett a fal mögül, ruha tökéletesen állt a lánynak.

-Akkor már meg is van,hogy mibe jössz a bulira. -Valery felugrott a helyéről és átkarolta Jot. A lányok a tükörben méregették a ruhát, mikor hátra néztek Carla néni az ágyon elterülve álmodta a részeg álmát.

-Szerinted jól van? - Valery a nő felé hajolt, amit másodpercek múlva meg is bánt.

-Persze, pár óra múlva felébred és kutya baja se lesz. - Jo a haját igazgatta és közben különféle pózokba állt be.

-Hogy lehetsz ilyen nyugodt?!

-Csak már megszoktam,hogy igazából én vigyázok Carla nénire. -A lány leült barátnője mellé és rámosolygott

-Ó a franc, mennem kell! - Valery az órájára pillantott.

-Ki engedlek.

-Nem kell, egyedül is kitalálok.

Jo egyedül maradt a szobájában leszámítva részeg nénikéjét. Azon gondolkozott,hogy a szülei küldtek e neki üdvözlő kártyát. Már nagyon régen hallott

róluk és ez kétségbe ejtő volt a számára.

Lement az emeletre,hogy megkeresse a kártyát de nem talált semmit csak a ruha dobozát. Jo a kanapé karfájára ült, de valami megszúrta a fenekét. Felállt és látta,hogy egy lila cetli hever a kanapén.

Megfordította és végigolvasta a szöveget.

Ez állt rajta : „Boldog születésnapot kicsim! Remélem tetszik a ruha, 2 hét múlva Sunset Valleybe utazunk,hogy te is kiköltőzhess ide Párizsiba.” 

2.Fejezet

Az új szomszédok.

Klaus az óra után a szekrényéhez ment. A két lány pont mellette ment el. Jo egy pillantást vetett a fiúra. A lány újra érezte azt félelmet mint a mosdóban, lelki szemei előtt

látta,hogy a fiú rátámad. Reflexből összehúzta magát és hátrafelé kezdett dőlni.

Mikor a padlóra esett két szem meredt rá, ezek a szemek tele voltak gyűlölettel. Klaus szemei voltak azok, a fiú segített felkelni a lánynak.

-Jól vagy? -Klaus aggódva nézett a lányra.

-Igen...köszönöm. -Hebegte a lány.

Biztos csak megcsúsztam...

Jo keze még mindig a fiú kezében volt, hallotta szíve minden dobbanását,teste minden szuszogását. Úgy érezte mintha meg állt volna az élet és csak ő és Klaus élne az egész Földön,teste minden kis porcikája remegett ,szemei a fiú szemébe nézett. Annyira megrémítette ez az érzés,hogy újra összeset.

Mikor felébredt a gyengélkedőbe volt. Ott Valery és a nővér várta,hogy felébredjen.

-Hol vagyok?

-A gyengélkedőben kedvesem!

-Hogy...hogy...kerültem ide? -A lány felült az ágyban.

-Elájultál. -Valery az ágy szélén ült.

-Haza mehettek. -A nővér fel se nézett a füzetéből.

A lányok összenéztek és egymásra nevettek (persze ezt mind csöndbe tették).Az iskola folyósólya kihalt volt,még mindenki órán volt. Egyikük se szolt egy szót csak végig rohantak a folyosón. Mikor kiértek a kocsihoz Joból minden kifakadt.

-Valery...! Én...én azt hiszem ...szerelmes vagyok...- a lány tanácstalanul nézett barátnőjére.

-Mi??,kibe?,mikor és hol???

-Ma de annyira hihetetlen..de...szeretem!

Úgy érzem mintha kis pillangók repkednének a hasamba.- Jo beült a kocsiba és erőteljesen becsapta az ajtót.

Valery nem tudta visszatartani a nevetést és egyszer csak kitört belőle egy igen harsány és hangos nevetés.

-Most meg mi van?! -Jo elképedve bámulta barátnőjét aki szinte fulladozott a nevetéstől.

-Csak annyi,hogy úgy beszéltél az imént mint az a zombi csaj az Alkonyatból.....

„Ohh,Edward annyira szeretlek...de ott van Jacob is és nem tudom mit tegyek...ezért őt megtartom pót pasinak ha te meghalnál miattam!”

-Azért ennyire nem volt nyálas.

Na jó...tényleg borzalmas volt. -Jo is csatlakozott barátnőjéhez a nevetésben.

Valery is beszállt a kocsiba és barátnőjéhez fordult.

-Oké...de kibe??

-Az új srácba...

-Klausba?

-Igen. -Jo elpirult és érezte ahogy egyre lejjebb csúszik az ülésben.

-Hát ez pazar,de akkor se értem,hogy hogyan történt.

-Tudod Valery ez csak úgy jön nem tudunk felkészülni rá, egyszer csak érzed és kész az a szerelem. -A lány arcán széles mosoly ült ami egy nagyobb és nagyobb lett. Valery beindította a kocsit és be kapcsolta a rádiót. Jo egyedül maradt a gondolataival és azon gondolkodott,hogy meghívja e Klaust a bulijára.

-Szerinted elhívjam?

-Kit??

-Szerinted?! Hát Klaust...

-Ha akarod nekem tök mindegy.

-Most megint mi ütött beléd?!

-Csak annyi,hogy nem akarlak elveszíteni...mint anyát.

-Valery...te vagy nekem a legjobb barátnőm és nem foglak elhagyni. Oké?

-Oké...

A rádióban a lányok kedvenc száma csendült fel. Ami Britney Spears : Oops i did it again száma volt.

Egymásra néztek és elkezdtek énekelni.

Annyira lefoglalta őket a dalolászás,hogy észre se vették Jo háza előtti kukát. Mikor felborították a szemetest,azonnal kipattantak a kocsiból. A nagy zajra felfigyeltek az új szomszéd is, aki szembelevő házba hordta a csomagokat.

A lányok a ház felé vették az irányt.

-Jó napot! -Köszönt Jo udvariasan.

-Hello! -A ház előtt egy férfi állt.

Körülbelül 35 éves lehetett,haja fekete,bőre feltűnően fehér volt főleg a sötét bőr szerelésével. Látszólag nem törődött a lányokkal, de Valery épp ellenkezőleg reagált a találkozásra. Mintha ismerné valahonnan az idegen férfit. A lány pár éve látta ahogy az anyukáját megölik de a sok miatt senkinek se mondja el ,hogy mi is történt valójában.

De most az emléke arról a bizonyos éjszakáról tisztább lett...Sötét volt és az egész utcát köd borította.

Valery édesanyja, Shara lánya kezét fogta.

Egyszer csak a sötétből elő ugrott valami és megragadta az asszonyt. Valery még csak 10 éves volt és nem mindent fogott fel abból ami történt, egy kuka mögé rejtőzött és ott várta,hogy vége legyen az egésznek. Addig míg meg nem hallotta anyja sikítását. Abban a pillanatban, kimászott a kuka mögül és Shara felé kezdett rohanni. Az utolsó emléke egy világító vörös szem volt.

Egy hang ragadta vissza a jelenbe,Jo hangja volt az.

-Elnézést, a nevem Josephnine Cooper.

A szembelévő házban lakom a nénémmel.

-Um...én Damon Gills vagyok az új szomszéd...

-Csak egyedül lakik ebben a nagy házban!? -Jo hirtelen belevágott a férfi szavába.

-Nem, az öcsém is velem él,a szüleink már rég meghaltak így szinte én neveltem fel. -Damon még most sem mutatott semmi érdeklődést a lányok iránt.

-Nem néz ki olyannak aki képes felnevelni egy gyereket. -Valery gúnyos megjegyzése igen mellbe vágta Jot.

-Valery!

-Én csak úgy mondom....

-Semmi baj én se tartom magamat olyan embernek de szerencsére sikerült,viszont most tényleg mennem kell majd még találkozunk. -Damon visszafordult a dobozaihoz.

-Viszlát! -Hangzott egyszerre a lányok szájából.

Mikor bementek Joékhoz egy elég furcsa és szokatlan látvány tárult eléjük. A házban rend volt az egész konyhát sütemény illat árasztotta el.

-Carla néni?

-Igen kicsim? Valami baj van? És,

hogy-hogy itthon vagy már?

-Haza küldött minket a nővér. -Valery vidáman lépett be a konyhába.

-Haza?!

-Igen elájultam... - Jo szinte sokkot kapott a rend látványától.
-De már jobban vagy?

-Persze...de nem értem...

-Mit kedvesem? -Carla majd kicsattant a vidámságtól.

-Hát ezt az egészet,hogy te sütsz és rendet raksz.
-Ó csak jó napom volt és lesz.
-Jah és Jo...Boldog születésnapot! - Carla a zsebéből egy kocsi kulcsot vett ki és az ujján elkezdte pörgetni.
-Ez az enyém és hol van? Mert nem láttuk befelé jövet. -A lány elképedve nézte nagynénjét.

-Persze,de most menjetek fel mert nincs sok hátra a partyig és azért nem láthattad mert autómosóban van. -Carla szinte erőszakkal tuszkolta fel őket az emeletre.

A lányok felszaladtak a lépcsőn és beszaladtak Jo szobájába.

-El sem hiszem egy igazi kocsi és az enyém! -Jo levetette magát az ágyra.

-Én emlékszek valamire. -Valery zaklatott hangja törte meg a lány boldogságát.

-De mire?

-Hát arra mikor anya meghalt.

Jo régóta ismerte a lányt de eddig még soha nem mesélt neki erről.

-Folytasd!

-Arra,hogy anyu sikít....én oda rohanok és egy vörös szempár bámul rám de másra nem emlékszem.

-Valery...szerintem már nem kéne ezzel foglalkoznod mert csak felizgatod magad.

Jo megölelte barátnőjét megnyugtatás gyanánt.

-Mit fogsz felvenni a bulira?

-Én a fekete mini ruhámat veszem fel persze viszek fürdőruhát hisz ez egy medencés buli is lesz. -Jo magabiztosan állt a tükör előtt.

-Valery és te mit veszel fel?

-Hát én úgy gondoltam,hogy egy szürke szoknyában és lila pólóba megyek.

Jo szinte oda se figyelt barátnőjére csak az ablakot bámulta. Mikor oda lépett,látta,hogy Klaus épp bemegy a házukba. A lány ezt látva megragadott egy meghívót és lerohant a földszintre. Carla éppen kirakta a süteményeket egy tálcára mikor Jo leért.

-Kicsim kérlek vidd ezt át az új szomszédnak. A nő oda nyújtotta a sütiket a lánynak.

-De a kinek adjam oda?

-Hát az új szomszédoknak! Carla szemei szikráztak a boldogságtól.

Jo nem értette,hogy mi az oka de nem foglalkozott vele,kicsapta az ajtót kezében a meghívóval és a süteménnyel. Átrohant az utca másik oldalára. A lány keze a csengő felé nyúlt de mi előtt még hozzá érhetett volna az ajtó kinyílt. Klaus állt az ajtóban.

-Éppen most akartam csöngetni. Jo arca vörösödni kezdet és azt ő is észrevette.

-Tudom csak láttalak az ablakból és gondoltam nem várom meg míg becsöngetsz.

-Oké...én hoztam neked egy meghívót a bulimra. Valeryéknél lesz de rá van írva a cím és hozz fürdőruhát is mert medence is van.

-Köszi és boldog születésnapot! -Klaus megölelte a lányt. Jo számára az egész olyan volt mint egy álom bár még csak pár órája ismerte a fiút mégis visszavonhatatlanul beleszeretett a fiúba.

1.fejezet

Kezdetek

Egész életemben egy olyan szerelemre vágytam,ami felemészt és elragad magával. De eddig még sosem voltam szerelmes.

Szüleim ahelyett,hogy engem neveltek volna inkább lepasszoltak Carla néninek Sunset valleybe. Ők pedig Párizsba költöztek.

Esténként (mint most is )a plafont bámulom és azon gondolkodom,hogy milyen lehet egy igazi családban élni. 4 éve élek itt ,először mint „friss húsként” kezeltek a többiek de utána szinte mindenki megkedvelt.....

Jo szempillái mint a pillangó szárnyai úgy váltak el egymástól. Zöld szeme a plafon felé meredtek, hosszas mélázás után felkelt és ruhásszekrényéhez lépett. Onnan egy fekete bőrnadrágot és egy fehér pántos tunikát vett ki. Miután belebújt a szerelésbe lement a nappaliba de ott senki se várta.

-Carla néni?! Jo félénken mégis hangosan szólította nénikéjét.

Semmi válasz mint általában.

Mégis szokatlan volt hisz a néni minden születés napján valami meglepetéssel várta őt.

Például a múlt évben egy vörös fehérnemű szettet kapott,amit a buli végére már Carla néni akkori „pasija” viselt. A nappali látványa elszomorító volt. Koszos ruhák mindenhol,a levegőben pia szag,alkonyat könyvek padlón és a tetejébe a kanapén horkoló Carla.

Jo nem törődött a nővel,elkészítette a reggelijét és egy másnaposság elleni turmixot.

Utána egy zöld cetlire a következőt írta:

„Carla néni turmix a hűtőbe és ma későn jövök. Ui. rakj rendet!”. A ház előtt már Valery kocsijával várta. Jo egy könnyed mozdulattal beugrott a járműbe.

-Jó reggelt szépség! Valery egy jó nagy puszit nyomott barátnője arcára.

-Jobbat! Jo becsatolta a biztonsági övét.

-Mi a baj?? Carla? -Igen,minden mennyiségben...

A lányok többet nem szóltak egymáshoz.

Ennek okai az lehetett,hogy Jonak borzalmas kedve volt a másik pedig Valery természete volt. A lány alapjában kedves és vidám de kiskorában valami szörnyűség történt vele és ez nagyon megviselte,viszont senkinek se árulja el mi is történt.

10 perc múlva a kocsi lefékezett az iskola előtt. A lányok kiszálltak és a kapu felé vették az irányt. A Sunset gimi átlagos és rendes tanulók otthona persze itt is van pár kivétel,mint például Bella Willow.

-Nézd ott van Bella! Súgta Valery barátnője fülébe,fintorgással ötvözve.

-Látom,de nem nagyon érdekel most.

-Ez komoly?! Egész nap ilyen leszel? Születésnapod van ember!

-Csak annyira bosszant...

-Mi az,hogy Carla néni nem adott semmit?

-Nem az,hanem,hogy a szüleim le se szarnak.

Már egy hónapja nem hallottam róluk,és félek történt valami...

-Nyugi nincs semmi bajuk! Valery átkarolta Jot és együtt magabiztosan léptekbe az iskola kapuján. A kapu fölött egy nagy kék tábla lógott rajta: „üdvözöljük a Sunset gimnáziumba” szöveg díszelgett.

Benn mint egy átlagos iskolai folyosón a fiatalság tombolt. Mint mindenhol itt is klikkekre oszlottak a diákok,voltak

gyíkok,menő sportoló srácok,az okostojások,emósok, pompon lányok (ahova ők is tartoztak) és végül a piramis csúcsán álltak a plasztikok,ami Bella által vezetett barbi klónok klikke volt.

Valery a terme felé vette az irányt,míg Jo a mosdóba ment. Ott megmosta arcát és hosszasan a tükörbe meredt és magát szemlélte, azt vette észere,hogy a tükör egyre nagyobb és félelmetes lesz. Faágak lógtak ki belőle és egy férfi jelent meg benne, aki egyre közelebb és közelebb került a lányhoz. Jo nem rettent meg sőt inkább vonzotta hozzá.

Nem először történt ilyen, pár éve is volt hasonló „látomás”,épp akkor mikor szülei ide hozták. A férfi kilépett az extázisba esett lányhoz és egy mozdulattal kiszívta a lány összes vérét. A látomást a csöngő zavarta meg, Jo a falnak esett és feleszmélt képzelgéséből. Az egészből csak annyit fogott föl,hogy őt valaki bántotta és ő ezt élvezte.

Első gondolata az volt,hogy biztos egy mazoista állat mint pl. Bella Swan az, Alkonyat trilógiából. De ezt azonnal ki is verte a fejéből.

Ki vágódott a wc ajtaja és Miss Sue a kémia tanárja lépett be.

-Te mit keresel itt?! Förmedt rá a tanár.

Talán rosszul vagy?

-Nem....én...én....csak... Jo nem tudta befejezni a mondatát.

-Akkor meg menj be a terembe,már csöngő is volt! Joe utálta a tanárnőt és ez kölcsönös volt Miss Sue felől. Mindketten bementek az osztályterembe. Ott még a diákok egymással beszélgettek és viccelődtek. A lány levágódott az egyik szabad padba,Valery mellé. Becsöngő után az egész osztály csöndben ült.

Joe csak arra a férfire tudott gondolni,egyszerűen vonzódott hozzá. Míg Miss Sue magyarázta az atomok felépítését addig ő a rejtélyes idegenről álmodozott, ezt egyetlen ember zavarta meg...Nina volt az. A csaj alapjában nem lenne zavaró, csak pár szépség hibája van a jelenlétének: 1.törtető és senki mást nem hagy érvényesülni, 2.Bella „talpnyalója”, 3. a vinnyogó hangja. Körülbelül óra felénél kopogtak az ajtón. Mindenki oda nézett, az ajtón egy magas,göndör szőke hajú fiú lépett be...

-Elnézést tanárnő a késésért.

-Semmi gond. Ugyebár te vagy az új fiú?

-Igen én vagyok...a fiú kicsit feszengve érezte magát,hogy mindenki őt bámulja.

-Foglalj helyet Josephine mögött! Miss Sue Jora mutatott,a lány csak akkor eszmélt föl,mikor kimondták a nevét.

Mikor a fiú leült a helyére,a tanárnő felszólította.

-Mi is a neved?

-Klaus Gills!

Az óra hátra levő részében önálló feladatokat kellet csinálniuk. Jo érezte,hogy ez a srác több mint új osztálytárs,érezte benne a veszélyt a szenvedélyt és ami a lány számára annyira fontos volt, a szerelmet.