13.fejezet

Ébredés

Jo már nem bírta,hogy ne szólaljon meg.
Tudok mindent! 
- Tudom...tudom,hogy te...vámpír vagy. -A lány összeszorította száját és várt.
-Hát akkor gondolom most mennem kéne. -Klaus felkelt az ágyról, és elindult az ajtó felé.

-Ne! -Jo utána ment.

-Várj...
-Mire? Arra,hogy hívd a serifet?
-Szeretlek! Szeretlek és nem tudom vissza fogni magamat mikor veled vagyok, akkor...akkor csak arra tudok gondolni,hogy megcsókolsz.
Klaus nem szólt semmit,csak állt és a lány szemébe nézett. Megfogta a lány derekát és magához húzta. Jo nem ellenkezett hagyta,hogy azt tegyenek vele amit akarnak.
-Vicces,hogy csak pár napja ismerlek de olyan mintha már nagyon régóta ismerlek.
-Klaus...mondtam,hogy tudok mindent.
-Akkor már nincs semmi titkolni valónk. A meghittséget Valery zavarta meg.
-Bocsi, zavarhatok? -A lány benyitott a szobába.
-Persze. Én úgy is éppen menni készültem. -Klaus kilépett az ajtón.
-Jo...én annyira sajnálom nem is tudom mi történt velem. -Valery átölelte barátnőjét.
-Semmi..baj, csak ez az egész olyan mint egy rossz álom. Mintha nem is velünk történt volna. Tegnap még normális életem volt,és most?!
-Tegnap? Jo...már egy hét telt el míg te eszméletlenül feküdtél.
-Mi?! Miért hazudott volna?- A lány kitört barátnője öleléséből.
-Ki?
-Az most mindegy, de Klaus se mondta.
-Biztos nem akart meg ijeszteni. -Valery újra meg ölelte a lányt.
Míg Joék a barátságukat építették addig a szembelevő házban a testvérek fontos beszélgetést ejtettek meg.
-Azt mondod,hogy a hisztérika és a kis pincsije visszajött a városba? -Damonön látszott,hogy nem hisz a saját fülének.
-Pontosan, és egy hete vannak itt.
-Egy hét, és ezt tudja a szépséges Josephine?
-Nem, nem mertem elmondani neki. Összeomlott volna tőle,így is teljesen kész volt.
-Istenem! Hányszor fogod még ezt megcsinálni?! Ott volt Mary,Sheila és most ő. Mindig azzal rontod el,hogy nem mondtad el nekik,hogy mit érzel vagy valami fontos dolgot.
-Úgy beszélsz velem mintha te annyira tapasztalt lennél ezen a területem! -Klaus úgy üvöltött ahogy csak tudott.
-Tudod mit akkor csináld így, de ha majd lelécel a hercegkisasszony akkor majd ne sírj! -Damon felrobogott az emeletre.
Klaus még sosem viselkedett így, még ő is megrémült saját magától.
-Miért mindig én...? -A fiú nagyot hörpintett italából és a falhoz csapta a poharat.
Az ajtón kopogtattak.
-Nyisd
ki! -Klaus beviharzott a könyvtárba.
Damon levonszolta magát az ajtóig és kinyitotta azt. Kint Carla állt.
-Szia. Csak azért jöttem,hogy meghívtalak titeket vacsorára. Az utóbbi egy hétben Klaus sok időt töltött Jo mellet és gondoltam, jobban megismerhetnénk egy mást. -A nő egy pillanatra sem vette le szemét a férfiról.
-Rendben, hányra menjünk? Vigyünk valamit?
-Hatra, és esetleg egy üveg bort.
-Oké, de most nekem mennem kell.
Carla nem szólt semmit csak vigyorgott és hátat fordított Damonnek.
-Klaus! Hatra háztűznézőbe megyünk!
Jo a szobájában éppen azon volt,hogy túl lépjen egy hetes kimaradásán. A lány kanapén vigasztalódott egy doboz jégkrémmel. Nénikéje körülötte sürgölődött.
-Jah kicsim ma átjönnek Klausék vacsira. -Carla a konyhában tett-vett.
-Komoly?! Te képes vagy... -Mielőtt kimondta volna a számára úgy utált szót eszébe jutott,hogy nénikéje semmit nem tud.
-Nem tudom mi bajod van, eddig annyira bele voltál zúgva Klausba.
-Hazudott nekem, és ezt utálom a legjobban.
-Itt volt veled egész héten várta,hogy felébredj. -Carla leült a lány mellé.
Csak jót akart neked.
-Tudom de most már mindegy, itt lesznek hatkor én meg úgy nézek ki mint egy jeti, szóval felmegyek a szobámba.
Jo a fürdőjében, vizet engedett a kádba és levetette a ruháit. A falon logó tükör,ami eddig az önbizalmat nyújtott a lánynak most idegen volt neki.
A kádban a forró víz be párásította a tükört. Jo magát bámulva meredt maga elé, gondolatai cikáztak fejében, de egyet se tudott szavakba önteni. Kezdett fázni,úgy döntött,hogy bele ül a kádba.
A fürdővíz kellemesen simogatta. Három perc elteltével érezte,hogy a bőrét égeti a víz. Megpróbált kiszállni, de valami nem engedte,sikítani akart de nem tudott, mikor újra megpróbált lábra állni a víz elkezdett forrni. Ott ült a kádban némán és érzete itt a vég.