15.fejezet

Érzelmek kavalkádja

Reggel Jo nem találta Klaust maga mellet. Leszaladt a konyhába,ott a szüleit találta.

-Ez meg mi a fene? Ti mit kerestek itt?

-Először is szia, másodszor én is örülök,hogy újra látjuk egymást.

-Jó bocsánat,de nem azt írtátok,hogy két hét múlva jöttök?

-De ,csak előbb eljöhetnünk és gondoltuk meglepünk. -Jo édesanyja,Liz

ode ment hozzá és szorosan magához ölelte. Klaus mit sem tudva a lépcsőn száguldott le. Mikor meg állt és látta,hogy egy családi pillanatba csöppent meg dermedve állt.

-Te meg ki vagy? -Pierre, a fiúra nézett,szemei szinte szikrát hánytak.

-Hát..én..-Klaus zavartan nézett maga elé.

-Ő a barátom, apa! -Jo egy pillanatig hezitált,hogy ki mondja ezt a varázs mondatot.

Klaus oda lépett a lányhoz és megfogta a lány kezét.

-Nekünk mikor akartál szólni? -Jo édesapja keresztbe tett karokkal várta a magyarázatot.

-Tudod, amilyen sűrűn beszéltünk...

-Nem háríthatsz mindent ránk. -Liz oda lépett hozzájuk.

-Figyu szívi én most megyek.-A fiú nyomott egy csókot Jo homlokára.

Viszlát Mr és Mrs Cooper. -Klaus elindult az ajtó felé és mikor majd nem a házon kívül volt,akkor hátra fordult és rá kacsintott a barátnőjére. Jo szívét elöntötte a melegség és a boldogság.

-Kislányom! Mióta van neked fiúd?

-Anya..! Több évre eltűntetek Párizsba,mikor nekem lett volna rátok szükségem,akkor nem voltatok itt. Még ti vontok engem felelősségre? Semmit se tudtok rólam..például tegnap csak úgy elkezdtem vért köhögni,pedig semmi bajom sincs. Tudjátok ki volt velem? Klaus! Nem ti,szóval belehet kussolni!

-Jo fogd vissza magad! Nem beszélhetsz így az anyáddal.

-Miért az tök jogos volt,hogy itt hagytatok nem? Nem is...köszönöm,hogy nem kellet veletek mennem! -Jo felrohant a szobájába és magára zárta az ajtót. Sírva dőlt háttal az ajtónak. Elkeseredésében a elkezdte a fejét az ajtónak verni.

-Jo mit művelsz?

A lány felnézett és látta,hogy Adam áll előtte.

-Te mi keresel itt? Hazudtál!

-Tudom,de ha megmondom,hogy egy hétig nem voltál magadnál akkor kiakadsz.

-Így is kiakadtam! -Jo felkapta a lámpáját a szekrényéről és neki vágta a fiúnak. Adam mellkasán ezernyi darabra tört.

-Jo nyugodj meg!

-Nem fogok, tegnap este majdnem meghaltam,de te nem voltál se hol,hogy megments és ma..ma meg betoppantak a hülye szüleim. Szóval minden okom meg van arra,hogy kiakadjak! -A lány elkezdett sírni és toporzékolni.

Adam nem szólt semmit csak keresztbe tett kézzel nézte a őt és nevetett.

Mi olyan kurva vicces?!

-Bár látnád magam kívülről. Olyan vagy mint azok a lányok,akiket utálsz és amilyen sosem szerettél volna lenni. Ismerlek te nem ez vagy.

-Nem ismersz te engem egyáltalán.

-Te azt hiszed,hogy én lógattam a lábam pedig én az angyali éltetemet kockáztatom miattad, te meg itt sajnáltatod magad. Ha azt hiszed,hogy te vagy a világ közepe akkor nagyon tévedsz! -Adam a lány fölé ágaskodott,hogy még határozottabbnak tűnjön.

Jo erre nem tudott semmit, se mondani mert ő is be ismerte,hogy az angyalnak igaza van.

-Jo! Most olyat fogok mondani ami megváltoztathatja a te és az én életemet is.

Mikor tegnap elkezdtél vérezni, az varászlat volt egy nagyon sötét mágia. És az aki ezt tette nagyon közel áll hozzád,de most mennem kell. Ígérd meg,hogy jó leszel. -Adam megsimogatta a lány arcát és el is tűnt.

Jo elképedve bámult maga elé ,nem tudta elképzelni,hogy kiakarná őt megölni,bár van pár jelentkező például azok a suli ribik akik mindig is utálták.

A hétvége többi része is hasonlóan telt. Carla néni örömmel fogadta bátyát és feleségét, de ő még mindig nem akarta elfogadni őket. Eljött a hétfő és Jo egyáltalán nem kívánkozott azok az emberek közé.

-Egy jó dolog van benne -tűnődött az ágyon ülve -ez az első napom a suliban úgy,hogy van barátom. Egész reggel mosolygott és még szüleihez is beszélt, úgy gondolta,hogy ez egy tökéletes nap és semmi se tudja elrontani.

Most nem Valeryvel ment iskolába hanem első fiújával amire nagyon büszke volt,hisz ő nagy külön leges fiú, persze volt kocsija amivel elmehetett volna,de szerette volna látni az irigykedő arcokat.

Már öt perce állt kint a napon mikor megérkezett kék Merciben a szőke lovagja. Könnyedén be szállt a kocsiba és

egy édes csókot nyomott a fiú arcára,aki kék pólót,szűk farmert, bőr dzsekit és egy fekete napszemüveget viselt. Ő volt a tökéletes pasi,akire minden lány vágyott.

-Jó reggelt napsugár! -köszönt a fiú.

-Neked is! -Jo még egy csókolt lehelt a fiú szájára. Egész úton beszélgettek, Jo tudta,hogy minden pillanatát ezzel a fiú akarja leélni. Mikor megérkeztek meg a lány megtorpant egy pillanatra,de Klaus oda lépett és megfogta a kézét így vonultak be az iskolába. Néha összenevettek azon,hogy mennyire bámulják őket az emberek. A terem felé fék úton összefutottak Valeryvel és vele folytatták utukat. Az ajtóban Bella és Nina állt irigykedő vettek a trióra, amiben Klausék vidáman sütkéreztek. Még az óra előtt elszaladt a mosdóba,mikor kijött a fülkéből és kezet mosni. Belenézett a tükörbe és saját magát vélte látni benne,de még is más volt. Haja kontyba volt tűzve mikor ő csak kiengedve szokta hordani, nyakában gyöngy sor és fülében pedig egy gyöngy fülbevaló. Pár perc után eszmélt rá,hogy ez a régi énje és mikor oldalra pillantott nem hitt a szemében. Elijah állt előtte üveged tekintettel.