17.fejezet- Angyal vér

Mikor Jo felébredt, a feje szörnyen hasogatott. Szemét kinyitva látta,hogy a torna terem közepén fekszik. Körbe nézett a terembe ami úszott a szeméttől és eszébe jutott az előző este. Az,hogy összeverekedett Sheilaval és,hogy valami borzalmas fog történni. Úgy döntött úgy tesz mintha dolgát jól végezte volna és kisétál az épületből. Terve majdnem sikerült mikor találkozott Mrs. Jordannel a mindenes feleségével.

-Hova hova kis hölgy?

-Éppen haza felé tartok,én takarítottam ki a torna termet csak elaludtam az öltözőbe és nem mentem haza.

-Nos..akkor a szüleid már hiányolnak.

-Igen! Szóval kitetszik engedni engem a kapun?

-Először megnézem a munkádat és majd utána. -Az asszony elkezdett baktatni a terem felé.

Jo látta,hogy jobb lenne lelépnie így leakasztotta a kulcsot a helyéről és elindult a kapu felé. Nagy siettében nem vette észre a hatalmas pocsolyát a padlón,amin megcsúszott és hatalmasat esett. Ennek következtében elvesztette az eszméletét. Mikor visszanyerte azt,az igazgató nő és szülei hajoltak felé.

-Mi..mi történt..?

-Az,hogy jókora bajban vagy!-Az igazgató nő összevonta szemöldökét.

-A torna teremet nem én tettem tönkre.

-Hát akkor ki? Mert az épületben rajtad kívül nem volt senki éjszaka.

-Valery volt!! -Jo felült az ágyon és elkezdett őrjöngeni. -Nem én voltam!! Hinnetek kell nekem!

-Kicsim ezt hagyd abba! -Liv ráordított.

-De ez az igazság..!

-Csönd legyen! -Pierre lekevert egy hatalmas pofont lányának.

Ettől Jo abba hagyta az ordítozást.

-Most kérem vigyék haza a lányukat és beszéljenek vele.-az igazgató nő elhagyta a termet. Jot közre fogták a szülei és ők is kisétáltak a helységből. A folyosón mindenki a családot nézte,legfőképpen a lányt.

Az emberek összesúgtak és mutogattak rá,ő pedig tehetetlen volt. Mikor haza értek Carla már lerágta az összes ujjáról a körmöt izgalmában.

-Na mi volt?

-Semmi különös Carla néni. -Jo rámosolygott és megölelte.

-Semmi különös?! Majd nem kicsapta,egész éjszaka haza se jöttél és tönkre tetted a torna termet. -Kelt ki magából Liv.

-Az a lényeg,hogy jól van. -Jelentett ki nyugodtan Carla.

-Hogy lehetsz ilyen nyugodt?

-Jobban aggódok a testi egészségé ért mint azért,hogy valami bajt kever. -Oda ment Johoz és megsimogatta a hátát.

-Hát ez kész! -Liv egyre ingerlékenyebb lett. -Neked ehhez egy szavad sincs Pierre?

-De..! Az,hogy Carla köszönjük az eddig segítséget,de most már nem lesz rá szükség. Már itt vagyunk és elvisszük Jot!- Az apa határozottsága mindenkit meglepett.

-Én nem megyek veletek sehová!- Ezzel a kijelentéssel Jo felrohant a szobájába. Ott magára csapta az ajtót,teljesen eszét vesztve elkezdett sírni. Dühében megfogta a párnáját és elkezdte széttépni. Mikor feltárta a belsejét,a földre milliónyi véres toll hullt a padlóra. A lány látván ezt kővé dermedt. Csak akkor tért magához amikor valaki megérintette a vállát,megfordult. Adam állt a háta mögött és mosolygott.

-Adam..! -Jo az angyal karjaiba omlott. -Már azt hittem,hogy elveszítettelek.

-Tudod..én..én most elmegyek,de..figyelni foglak!

-De miért? Ne menj! -A lány újra sírni kezdet,de ezúttal vér folyt a szemeiből. Adan oda lépett hozzá, letörölte arcáról a vércseppet.

-Mennem kell,mert bele avatkoztam a jövődbe és ezért többé nem lehetek őrangyal.

-Sajnálom,hogy miattam történik mindez.

-Ez még nem minden... vigyázz magadra! -Búcsúzóul egy csókot nyomott az arcára és kezébe nyomta nyakláncát. Mikor Jo felnyitotta szemit újra szobájában volt,de véres tollak eltűntek.

Azonban a kezében ott szorongatta a nyakláncot.

Jo az asztalához ült és mélyen maga elé bámult. Fejében a gondolatok kavarogtak,rájött,hogy már csak egy olyan ember van,akit igazán szeret és Klaus.

-Őt nem veszíthetem el..őt nem..-mormolta magában. Elhatározta,hogy Sheilának meg kell halnia és saját kezével fogja megölni.