1.fejezet

Kezdetek

Egész életemben egy olyan szerelemre vágytam,ami felemészt és elragad magával. De eddig még sosem voltam szerelmes.

Szüleim ahelyett,hogy engem neveltek volna inkább lepasszoltak Carla néninek Sunset valleybe. Ők pedig Párizsba költöztek.

Esténként (mint most is )a plafont bámulom és azon gondolkodom,hogy milyen lehet egy igazi családban élni. 4 éve élek itt ,először mint „friss húsként” kezeltek a többiek de utána szinte mindenki megkedvelt.....

Jo szempillái mint a pillangó szárnyai úgy váltak el egymástól. Zöld szeme a plafon felé meredtek, hosszas mélázás után felkelt és ruhásszekrényéhez lépett. Onnan egy fekete bőrnadrágot és egy fehér pántos tunikát vett ki. Miután belebújt a szerelésbe lement a nappaliba de ott senki se várta.

-Carla néni?! Jo félénken mégis hangosan szólította nénikéjét.

Semmi válasz mint általában.

Mégis szokatlan volt hisz a néni minden születés napján valami meglepetéssel várta őt.

Például a múlt évben egy vörös fehérnemű szettet kapott,amit a buli végére már Carla néni akkori „pasija” viselt. A nappali látványa elszomorító volt. Koszos ruhák mindenhol,a levegőben pia szag,alkonyat könyvek padlón és a tetejébe a kanapén horkoló Carla.

Jo nem törődött a nővel,elkészítette a reggelijét és egy másnaposság elleni turmixot.

Utána egy zöld cetlire a következőt írta:

„Carla néni turmix a hűtőbe és ma későn jövök. Ui. rakj rendet!”. A ház előtt már Valery kocsijával várta. Jo egy könnyed mozdulattal beugrott a járműbe.

-Jó reggelt szépség! Valery egy jó nagy puszit nyomott barátnője arcára.

-Jobbat! Jo becsatolta a biztonsági övét.

-Mi a baj?? Carla? -Igen,minden mennyiségben...

A lányok többet nem szóltak egymáshoz.

Ennek okai az lehetett,hogy Jonak borzalmas kedve volt a másik pedig Valery természete volt. A lány alapjában kedves és vidám de kiskorában valami szörnyűség történt vele és ez nagyon megviselte,viszont senkinek se árulja el mi is történt.

10 perc múlva a kocsi lefékezett az iskola előtt. A lányok kiszálltak és a kapu felé vették az irányt. A Sunset gimi átlagos és rendes tanulók otthona persze itt is van pár kivétel,mint például Bella Willow.

-Nézd ott van Bella! Súgta Valery barátnője fülébe,fintorgással ötvözve.

-Látom,de nem nagyon érdekel most.

-Ez komoly?! Egész nap ilyen leszel? Születésnapod van ember!

-Csak annyira bosszant...

-Mi az,hogy Carla néni nem adott semmit?

-Nem az,hanem,hogy a szüleim le se szarnak.

Már egy hónapja nem hallottam róluk,és félek történt valami...

-Nyugi nincs semmi bajuk! Valery átkarolta Jot és együtt magabiztosan léptekbe az iskola kapuján. A kapu fölött egy nagy kék tábla lógott rajta: „üdvözöljük a Sunset gimnáziumba” szöveg díszelgett.

Benn mint egy átlagos iskolai folyosón a fiatalság tombolt. Mint mindenhol itt is klikkekre oszlottak a diákok,voltak

gyíkok,menő sportoló srácok,az okostojások,emósok, pompon lányok (ahova ők is tartoztak) és végül a piramis csúcsán álltak a plasztikok,ami Bella által vezetett barbi klónok klikke volt.

Valery a terme felé vette az irányt,míg Jo a mosdóba ment. Ott megmosta arcát és hosszasan a tükörbe meredt és magát szemlélte, azt vette észere,hogy a tükör egyre nagyobb és félelmetes lesz. Faágak lógtak ki belőle és egy férfi jelent meg benne, aki egyre közelebb és közelebb került a lányhoz. Jo nem rettent meg sőt inkább vonzotta hozzá.

Nem először történt ilyen, pár éve is volt hasonló „látomás”,épp akkor mikor szülei ide hozták. A férfi kilépett az extázisba esett lányhoz és egy mozdulattal kiszívta a lány összes vérét. A látomást a csöngő zavarta meg, Jo a falnak esett és feleszmélt képzelgéséből. Az egészből csak annyit fogott föl,hogy őt valaki bántotta és ő ezt élvezte.

Első gondolata az volt,hogy biztos egy mazoista állat mint pl. Bella Swan az, Alkonyat trilógiából. De ezt azonnal ki is verte a fejéből.

Ki vágódott a wc ajtaja és Miss Sue a kémia tanárja lépett be.

-Te mit keresel itt?! Förmedt rá a tanár.

Talán rosszul vagy?

-Nem....én...én....csak... Jo nem tudta befejezni a mondatát.

-Akkor meg menj be a terembe,már csöngő is volt! Joe utálta a tanárnőt és ez kölcsönös volt Miss Sue felől. Mindketten bementek az osztályterembe. Ott még a diákok egymással beszélgettek és viccelődtek. A lány levágódott az egyik szabad padba,Valery mellé. Becsöngő után az egész osztály csöndben ült.

Joe csak arra a férfire tudott gondolni,egyszerűen vonzódott hozzá. Míg Miss Sue magyarázta az atomok felépítését addig ő a rejtélyes idegenről álmodozott, ezt egyetlen ember zavarta meg...Nina volt az. A csaj alapjában nem lenne zavaró, csak pár szépség hibája van a jelenlétének: 1.törtető és senki mást nem hagy érvényesülni, 2.Bella „talpnyalója”, 3. a vinnyogó hangja. Körülbelül óra felénél kopogtak az ajtón. Mindenki oda nézett, az ajtón egy magas,göndör szőke hajú fiú lépett be...

-Elnézést tanárnő a késésért.

-Semmi gond. Ugyebár te vagy az új fiú?

-Igen én vagyok...a fiú kicsit feszengve érezte magát,hogy mindenki őt bámulja.

-Foglalj helyet Josephine mögött! Miss Sue Jora mutatott,a lány csak akkor eszmélt föl,mikor kimondták a nevét.

Mikor a fiú leült a helyére,a tanárnő felszólította.

-Mi is a neved?

-Klaus Gills!

Az óra hátra levő részében önálló feladatokat kellet csinálniuk. Jo érezte,hogy ez a srác több mint új osztálytárs,érezte benne a veszélyt a szenvedélyt és ami a lány számára annyira fontos volt, a szerelmet.