8.fejezet

Hová lett Valery?

Mindezek alatt mérföldekre Sunset Valleytől egy gödörben és szőke hajú lány küzd az életért. Minden szívdobbanása egyre gyengébb . Szemei megdagadtak a sok sírástól,szája száraz a szomjúságtól de a lelke erős és büszke nem könyörög csak szenved. Egy fekete árny felé hajolt.

-Még mindig nem könyörögsz? -Gúnyos mosolyra húzta a száját.

-Bár mit csak azt nem! - A lány dacos arccal nézett rá.

-Hát akkor...csak egy választásom maradt!

A lény bele mélyesztette Valery nyakába fogait. De ő nem hagyta magát, felkapott egy botot és a gyomorszájába szúrta. Kimászott a veremből és futni kezdett. Még távolról hallotta a lény hörgését de nem foglalkozott vele csak rohant ahogy bírt. De nem járt szerencsével. Kínzója társa rátalált aki egy nő volt. Fekete haja barnán csillogott a fák között besütő napfényben.

-Ez rossz döntés volt édesem! - A nő felkapta őt és visszavitte a veremhez.

-Ennyit se tudsz megtenni?! - Kiáltott rá társára aki éppen a gödörből mászott ki.

-Nem számítottam rá,hogy megtámad ez a kis dög. - A férfi égész közel ment a lányhoz és úgy mérte végig.

-Figyel ide! -Megfogta Valery arcát és a sajátjához fordította.

Most visszamászol a gödörbe és addig ottmaradsz amíg én máshogy nem döntök.

Valery engedelmeskedett neki bár egyáltalán nem akart még se tudott más,hogy cselekedni.

-Most mit tegyünk?

-Nem tudom...talán itt az ideje,hogy üzenjünk a kis barátainak. -A nő elégedett képpel nézet öccse szemébe.

Míg Jo Elijah karjaiba pihent addig Klaus próbálta magát jobb belátásra bírja magát.

Az íróasztala fölött könyökölt és a naplóját írta.

Kedves naplóm!

Tegnap...tegnap újra találkoztam vele, aki megdobbantotta halott szívemet. De valahogy még is más volt...a szíve dobogott és nem emlékszik semmire. Vajon mi -féle lény? Nem tudom...de egyet tudod,hogy szeretem!

-Mi az megint naplót írsz ? - Damon belépett a szobába.

-Igen, és ezzel tartom számon az idő múlását.

-Ohh mint egy Francia költő. - Bátyja gúnyosan felhúzta az orrát.

-Te ittál?

-És ha igen?

-De még dél sincs, még szerencse,hogy halhatatlan vagy és nem tudsz meghalni. -Klaus fel se nézett a naplójából úgy válaszolt bátyjának.

Damon leült testvére ágyára.

-Te etted meg a kis Valeryt?

-Nem dehogy. Miért?

-Eltűnt...csak már rég nem fogyasztottál emberi vért és hát most,hogy közelebb kerültél ahhoz a bájos lányhoz..

-Inkább nekem kéne ezt kérdeznem tőled.

-Nem bukok a kislányokra. Bár az anyja elég finom volt. -Damon gonosz mosolyra húzta a száját és kisurrant a szobából mielőtt testvére válaszolhatott volna.

Klaus kinézett az ablakon és Joék házát bámulta. Mindent megtett volna ha most a lány közelébe lehetne,hogy megvigasztalhassa át karolhassa. Semmi sem állította meg ebben bár nem tudta mit tegyen. De Jo most egyáltalán nem gondolt rá. Valeryvel volt elfoglalva. Könnyei Elijahra folytak aki egyre szorosabban ölelte őt.

-Ne gondolj rá! Lehet,hogy jól van csak egy kis figyelemre vágyott.

-Nem hiszem..ő nem olyan. -Jo a párnái közé tudga a fejét.

-Ki kéne mozdulnod! Itt fekszünk már 3 órája.

-Talán...elmehetnénk a Red Roseba.

-Akkor öltözz fél óra múlva indulunk!-A fiú elhagyta a lány szobáját.

Jo kinyitotta a szekrényét és kivette a kedvenc pólóját amit Carla nénikéje egyik pasijától kapott. A fölsőn „you should be here” felirat díszelgett amit egy farmer nadrággal és egy Adidas cipővel párosított össze. Pontosan fél óra múlva lent volt. Nénikéje megint eltűnt ami sose volt furcsa bár mindig rosszul érintette a hiánya. De most itt volt vele egyik legjobb barátja Elijah. Bepattantak a lány kocsijába és meg sem álltak a bárig. Bent enyhe füst szag volt, szólt a zene és az emberek zajától volt hangos a terem. Leültek a pulthoz és rendeltek két white lady koktélt.

-Van valami baj? - Jo kérdőre vonta a fiút.

Csak mert állandóan hátra nézel.

-Nem...nem...de most bocsáss meg ki kell mennem a mosdóba.

-Rendben – Mondta és belekortyolt az italába.

Elijah már legalább 20 perce elment. Gondolatai cikáztak Valery, Klaus és a szülei között bár most leginkább barátnője eltűnése aggasztja. Ránézett a telefonjára és látta,hogy jött egy üzenete nénikéjétől.

„Jo! Elmentem a rendőrségre Valery apukájával.”

Örömmel nyugtázta,hogy Carlat érdekli az ,hogy mi történik vele. Ösztönei azt súgták,hogy hívja fel Valeryt, meg is tette.

Egyszer csak felfigyelt arra,hogy barátnője csengő hangját hallja de a körülötte lévő zaj megszűnt. Hátra fordult és mögötte egy fekete hajú nő állt kezében Valery mobiljával.

-Hello Josephine!