5.fejezet

Édes drága titkaink

A házban már nyoma se volt a korábbi veszekedésnek. Vett egy pohár sört és leült a kanapéra, gondolatai cikáztak a fejében mikor Klaus belépett az ajtón, göndör haja szinte fénylett a szobában. Jo úgy érezte mintha minden elhalkult volna és csak ők lenének. Egyszer csak hozzá lépett.

-Szia!

-Hello! - A lány hátra dobta a haját.

-Boldog születésnapot! - Klaus elhúzott a farzsebéből egy karkötőt amin egy szívecske lógott.

-Köszönöm! - Jo arcon puszilta a fiút.

Klaus elmosolyodott és megölelte a lányt.

-Szívesen!

A lány a fiú szemébe és érzete,hogy most határozottnak kell lenni. Az egész teste remegett.

-Gyere! Mutatok valamit. - Jo elindult a

a kert felé. Gyorsan körül nézett,hogy ott van e még Ed, de szerencsére nem volt.

Klaus semmit sem szólt csak nézte a lányt, úgy nézte mintha már ismerte volna.

Jo lehúzta a ruha cipzárját és levette. A fiú először meglepődött de utána megértette mit is akart. Ő is megszabadult ruháitól, Jo már a medence szélén ült. Csatlakozott mellé, a két fiatal egy szót se szolt, csak nézték egymást. Egyszer csak Klaus beugrott a medencébe.

-Mi az? Nem jössz? - Arcán édes mosoly ült.

-De hogy nem! -Jo egy elegáns bomba ugrással ugrott a vízbe.

Igaz csak pár órája ismerlek de olyan mintha már több éve.

Klaus szeme elkerekedett minden zajt kizárt és csak elméje kattogását hallota.

Visszaemlékezés:

1933. július 3.

Ez a nap is úgy kezdődött mint a többi a tejes hozta a tejet, a házvezetőnő gofrit készített reggelire utána elmentem sétálni a parkba de valami még is más volt. A szél lágy szellője simogatta és a nap melege sütötte arcomat. Egyszerre egy hangos kacaj ütötte meg a fülemet. Egy nő volt az valószínűleg a vőlegényével. Átkarolta és halkan a fülébe suttogott utána rám nézett ez a tény,hogy egy nő pillantásával jutalmazzon engem, már nagyon rég történt meg. Szívem egyre hevesebben vert ,már amennyire egy halott szíve verni tud. A mellettem lévő padra ültek le. Körülbelül 10 percig volt a vőlegénye társaságában. Miután a férfi távozott mellé ültem és megszólítottam.

-Elnézést! Eddig még nem láttam itt. Most költözött ide?

Éreztem arcom vörösödni kezd. Ő rám mosolygott és így szólt.

-Igen a vőlegényemmel Williammel most költöttünk ide Sunset Valleybe.

Mosolya édes volt mint a tavaszi gyümölcsök.

-Istenem de faragatlan vagyok! Nem is mutatkoztam be. Klaus Gill vagyok.

-Én Josephine Cooper vagyok.

Rá néztem az órámra és láttam,hogy lassan már 10 óra lesz. Nekem mennem kellet a vonatállomásra Damon elé de Josephine megbódított. Rózsa illatú haja,

cseresznye színű haja de egyet nem hallottam a szíve verését. Közelebb húzódott hozzám és a felembe suttogott.

-Tudom,hogy mi vagy de nem aggódj a titkod biztonságba van nálam! - Az ajka a fülemhez ért.

Utána felállt és elsétált, aznap még egyszer láttam. Éjfél körül egy sikátorból jött ki véres szájjal, életem legrosszabb napja volt az a nő akibe szerelmes vagyok egy kíméletlen gyilkos. Vajon ezt a vőlegénye tudja? Vagy talán ő is vámpír.

Nem tudom de egyet minden képen! Szerelmes vagyok Josephine Coopetbe!