9.fejezet

Szoríts erősen.

Jo nem tudta mit tegyen, lába a földbe gyökerezett.

-Maga kicsoda?

-Oh Istenem nyugodtan tegez csak, nem harapok. -A nő gúnyosan nevetett rá.

-Mit tett Valeryvel? Miért bántotta és hol van most?

-Túl sokat kérdezel kicsikém. -Sheila egyre közelebb ment a lányhoz.

-Josephine! - Elijah kiüvöltött neki, hangján hallatszott a kétségbe esés.

A mosdók felől egy férfi rángatta ki Elijaht. A férfi Wren volt, Sheila öccse, kék szem csak úgy szikrázott a sötét haja mellet.

-Jól vagy? -Elijah kiakart törni a szorításból,de támadója sokkal erősebb volt nála. Ő még mindig ott állt tehetlenül, és védtelenül. Nem is észlelte,hogy a fiú kérdezett tőle valamit, csak bámult a nőre némán.

-Mi az elvitte a cica a nyelved? -Sheila gúnyosan a képébe nevetett.

-Mit akar tőlünk?

-Oh semmi érdemlegeset. -Johoz lépett és megsimogatta az arcát. A lány elfordította fejét. A nő csak mosolygott rá.

Wren a földre hajította Elijaht.

-És most mit tegyünk velük?

-Ismerkedjünk.

Élnézést,hogy nem mutatkoztam be, Sheila Scott vagyok ő pedig a testvérem Wren. Te ugye Josephine vagy ,ő meg a kis barátod Elijah. Ugye?

-Honnan ismersz minket?

-Én többet tudok rólad mint te hinnéd.

-Miért tart itt minket?

-Tudod van egy kis elintézni valóm Klaussal. Ismered? Hát persze. - Sheila a mélyen a lány szemébe nézett.

Mondj el mindent amit tudsz róla.

Jo önkéntelenül elkezdett beszélni.

-Tegnap találkoztam vele először, meghívtam a bulimra és ott megcsókolt.

-Milyen aranyos. De tudsz a kis titkáról?

-Nem.

-Miért mi az?

-Már mondtam...itt csak én kérdezek. -A nő oda hajolt Johoz és bele harapott a torkába. Ideje se volt sikítani.

Mikor órák múlva felébredt nem emlékezett semmi. Utolsó emléke az volt,hogy Elijah elüvöltötte magát.

-Jól vagy? - A fiú oda kúszott hozzá.

-Majd szét robban a fejem...mi történt?

-Az a nő...megharapott! - Elijah a nyakára mutatott. Jo oda nyúlt és látta,hogy ujjai véresek lettek. Alig kapott levegőt, szíve egyre hevesebben vert.

-Most hol vannak?

-Nem tudom.

A fiú be se fejezte a mondatát, már ott állt felette Wren.

-Máris hiányzom? -Megragadta Jo karját és felhúzta.

-Hová viszi?

De nem válaszolt, berángatta a lányt a wc-be. Jo nem ellenkezett, csak hagyta,hogy azt tegyék vele amit akarnak.

Bent egy széken egy szőke lány ült zsákkal a fején. Meggyötört volt és rémült, minden kis zajra felkapta fejét. Wren leültette Jot a sarokba. A széken ülő lány mögé ment és lehúzta fejéről a zsákot.

Valery volt az, szemei feldagadtak a sok sírástól, arca véres volt. Mikor egymás szemébe néztek mindketten elkezdtek sírni. Jo felállt,hogy megölelje barátnőjét.

Úgy szorították egymást,mint akik évek óta nem látták egymást.

-Most már elég lesz. -A fiú szét választotta őket és kikötözte Valery kezeit.

Ő felállt és elsétált az ajtóig, a mosdóban Joék csak bámultak a lányra.

-Te meg a hova mész?! -Wren rá kiáltott a lányra.

-El..! Már eleget kínoztatok.

-Nem mész te innen sehová.

De Valery nem hallgatott rá és kiment.

Wren a lány után ment és dühödten kicsapta az ajtót. Ő csak lassan vánszorgott a kijárati ajtó felé. A lány kimerült volt a sok kínzástól. Már nem érdekelte semmi, csak az járt a fejébe,hogy otthon ledől a kanapéra mint szokott és édesapja szorosan átöleli. Ezt az idilli álmot Wren zavarta meg. Mivel nem reagált a felszólításokra. A fiú kénytelen volt erőszakhoz folyamodni. Egy nagy lendülettel felugrott a helyéről és egyenesen a lány fölé repült. Egész testével ráesett a lányra. Jo a nagy robajra kifutott a mosdóból. Oda rohant Wrenhez és legördítette Valeryről. A lány szeme üveges volt, teste pedig mozdulatlan. Jo nem hitt a szemének, ezért megrázta párszor barátnője testét,de semmi.

-Valery...Val... - A lány zokogva borult a halottra.

A bárban mindenki némán figyelte Jot. Még Elijah sem mozdult nem ment oda ápolni a lány lelkét tudta,hogy most magányra van szüksége.