3.Fejezet

Derült égből villám csapás.

Jo minden porcikája remegett és ez a fiúnak is feltűnt.

-Jól vagy? -Klaus hirtelen elengedte a lányt.

-Igen,persze miért?

-Csak annyira remegsz.

-Kicsit fázok,de már megyek mert készülődnöm kell.-A lány egy szempillantásra se vette le a szemét Klausról.

-Akkor majd a bulin találkozunk.-A fiú egy kacsintást intézett Jonak, ami egy bájos mosollyal társult. A lány arca vörösre pirult, amit szerencsére Klaus nem vett észre.

-Igen,szia!

-Heló.

Jo visszasietett a házukba. Carla néni már elkezdte a vodka terápiáját, minden este ez volt a szokása. Mikor bement a szobájába Valery az ablakban ült és az ablakon bámult kifelé.

-El jön! -Jo ráugrott az agyára ami hirtelen besüppedt alatta

-Remek! -Valery szemlátomást örült a hírnek de belül kicsit se. Gondolta ma van a legjobb barátnője születésnapja, miért rontsa el. Érezte,hogy a telefonja elkezd rezegni a zsebében.

-Ez biztos apa lesz! -Valery előkapta a készüléket.

-Szia édesem, mikor jössz haza? Mert el kéne kezdeni pakolni. -Édesapja hangja mint mindig határozott de még is olyan kellemes volt a lány számára.

- Hát kb. fél óra múlva. Még megbeszéljük Joval mit veszünk föl.

-Rendben! Itthon találkozunk.

-Oké,szia!

Valery felállt az ablak mellől és barátnője mellé feküdt.

Jo rá nézett barátnőjére és elkezdett nevetni.

-Mi az?

-Csak olyan furcsa,hogy egész életemben a szerelmet kerestem és most itt van ő. Alig tudok valamit róla de halálosan beleszeretettem,mint valami béna szerelmes storyban.

-Szerintem ez csak egy fellángolás ami egy idő múlva elmúlik.

-De az a vicces,hogy nem akarom,hogy elmúljon vagy végelegyen.

A lányok egy ideig nem szóltak egy máshoz,csak a plafont bámulták némán.

Egyszer csak Carla néni benyitott. A kezében egy lila ruhával.

-Nézd mit küldtek a szüleid Párizsból.

A ruha Jo combjáig érhetet, pánt nélküli volt és a szoknya része tüllből készült.

Valery tátott szájjal bámulta a ruhakölteményt. Jo nem hitt a szemének mikor meg látta.

Minden lány ilyen ruháról álmodozott.

-Mi az?! Csak nézni fogod,vagy fel is próbálod? - Carlaból dőlt a piaszag.

-Nem!- Jo egy határozott mozdulattal kitépte nénikéje kezéből a ruháját.

A lán

y magabiztos léptekkel indult paravánja felé. Perceken belül kilépett a fal mögül, ruha tökéletesen állt a lánynak.

-Akkor már meg is van,hogy mibe jössz a bulira. -Valery felugrott a helyéről és átkarolta Jot. A lányok a tükörben méregették a ruhát, mikor hátra néztek Carla néni az ágyon elterülve álmodta a részeg álmát.

-Szerinted jól van? - Valery a nő felé hajolt, amit másodpercek múlva meg is bánt.

-Persze, pár óra múlva felébred és kutya baja se lesz. - Jo a haját igazgatta és közben különféle pózokba állt be.

-Hogy lehetsz ilyen nyugodt?!

-Csak már megszoktam,hogy igazából én vigyázok Carla nénire. -A lány leült barátnője mellé és rámosolygott

-Ó a franc, mennem kell! - Valery az órájára pillantott.

-Ki engedlek.

-Nem kell, egyedül is kitalálok.

Jo egyedül maradt a szobájában leszámítva részeg nénikéjét. Azon gondolkozott,hogy a szülei küldtek e neki üdvözlő kártyát. Már nagyon régen hallott

róluk és ez kétségbe ejtő volt a számára.

Lement az emeletre,hogy megkeresse a kártyát de nem talált semmit csak a ruha dobozát. Jo a kanapé karfájára ült, de valami megszúrta a fenekét. Felállt és látta,hogy egy lila cetli hever a kanapén.

Megfordította és végigolvasta a szöveget.

Ez állt rajta : „Boldog születésnapot kicsim! Remélem tetszik a ruha, 2 hét múlva Sunset Valleybe utazunk,hogy te is kiköltőzhess ide Párizsiba.”