2.Fejezet

Az új szomszédok.

Klaus az óra után a szekrényéhez ment. A két lány pont mellette ment el. Jo egy pillantást vetett a fiúra. A lány újra érezte azt félelmet mint a mosdóban, lelki szemei előtt

látta,hogy a fiú rátámad. Reflexből összehúzta magát és hátrafelé kezdett dőlni.

Mikor a padlóra esett két szem meredt rá, ezek a szemek tele voltak gyűlölettel. Klaus szemei voltak azok, a fiú segített felkelni a lánynak.

-Jól vagy? -Klaus aggódva nézett a lányra.

-Igen...köszönöm. -Hebegte a lány.

Biztos csak megcsúsztam...

Jo keze még mindig a fiú kezében volt, hallotta szíve minden dobbanását,teste minden szuszogását. Úgy érezte mintha meg állt volna az élet és csak ő és Klaus élne az egész Földön,teste minden kis porcikája remegett ,szemei a fiú szemébe nézett. Annyira megrémítette ez az érzés,hogy újra összeset.

Mikor felébredt a gyengélkedőbe volt. Ott Valery és a nővér várta,hogy felébredjen.

-Hol vagyok?

-A gyengélkedőben kedvesem!

-Hogy...hogy...kerültem ide? -A lány felült az ágyban.

-Elájultál. -Valery az ágy szélén ült.

-Haza mehettek. -A nővér fel se nézett a füzetéből.

A lányok összenéztek és egymásra nevettek (persze ezt mind csöndbe tették).Az iskola folyósólya kihalt volt,még mindenki órán volt. Egyikük se szolt egy szót csak végig rohantak a folyosón. Mikor kiértek a kocsihoz Joból minden kifakadt.

-Valery...! Én...én azt hiszem ...szerelmes vagyok...- a lány tanácstalanul nézett barátnőjére.

-Mi??,kibe?,mikor és hol???

-Ma de annyira hihetetlen..de...szeretem!

Úgy érzem mintha kis pillangók repkednének a hasamba.- Jo beült a kocsiba és erőteljesen becsapta az ajtót.

Valery nem tudta visszatartani a nevetést és egyszer csak kitört belőle egy igen harsány és hangos nevetés.

-Most meg mi van?! -Jo elképedve bámulta barátnőjét aki szinte fulladozott a nevetéstől.

-Csak annyi,hogy úgy beszéltél az imént mint az a zombi csaj az Alkonyatból.....

„Ohh,Edward annyira szeretlek...de ott van Jacob is és nem tudom mit tegyek...ezért őt megtartom pót pasinak ha te meghalnál miattam!”

-Azért ennyire nem volt nyálas.

Na jó...tényleg borzalmas volt. -Jo is csatlakozott barátnőjéhez a nevetésben.

Valery is beszállt a kocsiba és barátnőjéhez fordult.

-Oké...de kibe??

-Az új srácba...

-Klausba?

-Igen. -Jo elpirult és érezte ahogy egyre lejjebb csúszik az ülésben.

-Hát ez pazar,de akkor se értem,hogy hogyan történt.

-Tudod Valery ez csak úgy jön nem tudunk felkészülni rá, egyszer csak érzed és kész az a szerelem. -A lány arcán széles mosoly ült ami egy nagyobb és nagyobb lett. Valery beindította a kocsit és be kapcsolta a rádiót. Jo egyedül maradt a gondolataival és azon gondolkodott,hogy meghívja e Klaust a bulijára.

-Szerinted elhívjam?

-Kit??

-Szerinted?! Hát Klaust...

-Ha akarod nekem tök mindegy.

-Most megint mi ütött beléd?!

-Csak annyi,hogy nem akarlak elveszíteni...mint anyát.

-Valery...te vagy nekem a legjobb barátnőm és nem foglak elhagyni. Oké?

-Oké...

A rádióban a lányok kedvenc száma csendült fel. Ami Britney Spears : Oops i did it again száma volt.

Egymásra néztek és elkezdtek énekelni.

Annyira lefoglalta őket a dalolászás,hogy észre se vették Jo háza előtti kukát. Mikor felborították a szemetest,azonnal kipattantak a kocsiból. A nagy zajra felfigyeltek az új szomszéd is, aki szembelevő házba hordta a csomagokat.

A lányok a ház felé vették az irányt.

-Jó napot! -Köszönt Jo udvariasan.

-Hello! -A ház előtt egy férfi állt.

Körülbelül 35 éves lehetett,haja fekete,bőre feltűnően fehér volt főleg a sötét bőr szerelésével. Látszólag nem törődött a lányokkal, de Valery épp ellenkezőleg reagált a találkozásra. Mintha ismerné valahonnan az idegen férfit. A lány pár éve látta ahogy az anyukáját megölik de a sok miatt senkinek se mondja el ,hogy mi is történt valójában.

De most az emléke arról a bizonyos éjszakáról tisztább lett...Sötét volt és az egész utcát köd borította.

Valery édesanyja, Shara lánya kezét fogta.

Egyszer csak a sötétből elő ugrott valami és megragadta az asszonyt. Valery még csak 10 éves volt és nem mindent fogott fel abból ami történt, egy kuka mögé rejtőzött és ott várta,hogy vége legyen az egésznek. Addig míg meg nem hallotta anyja sikítását. Abban a pillanatban, kimászott a kuka mögül és Shara felé kezdett rohanni. Az utolsó emléke egy világító vörös szem volt.

Egy hang ragadta vissza a jelenbe,Jo hangja volt az.

-Elnézést, a nevem Josephnine Cooper.

A szembelévő házban lakom a nénémmel.

-Um...én Damon Gills vagyok az új szomszéd...

-Csak egyedül lakik ebben a nagy házban!? -Jo hirtelen belevágott a férfi szavába.

-Nem, az öcsém is velem él,a szüleink már rég meghaltak így szinte én neveltem fel. -Damon még most sem mutatott semmi érdeklődést a lányok iránt.

-Nem néz ki olyannak aki képes felnevelni egy gyereket. -Valery gúnyos megjegyzése igen mellbe vágta Jot.

-Valery!

-Én csak úgy mondom....

-Semmi baj én se tartom magamat olyan embernek de szerencsére sikerült,viszont most tényleg mennem kell majd még találkozunk. -Damon visszafordult a dobozaihoz.

-Viszlát! -Hangzott egyszerre a lányok szájából.

Mikor bementek Joékhoz egy elég furcsa és szokatlan látvány tárult eléjük. A házban rend volt az egész konyhát sütemény illat árasztotta el.

-Carla néni?

-Igen kicsim? Valami baj van? És,

hogy-hogy itthon vagy már?

-Haza küldött minket a nővér. -Valery vidáman lépett be a konyhába.

-Haza?!

-Igen elájultam... - Jo szinte sokkot kapott a rend látványától.
-De már jobban vagy?

-Persze...de nem értem...

-Mit kedvesem? -Carla majd kicsattant a vidámságtól.

-Hát ezt az egészet,hogy te sütsz és rendet raksz.
-Ó csak jó napom volt és lesz.
-Jah és Jo...Boldog születésnapot! - Carla a zsebéből egy kocsi kulcsot vett ki és az ujján elkezdte pörgetni.
-Ez az enyém és hol van? Mert nem láttuk befelé jövet. -A lány elképedve nézte nagynénjét.

-Persze,de most menjetek fel mert nincs sok hátra a partyig és azért nem láthattad mert autómosóban van. -Carla szinte erőszakkal tuszkolta fel őket az emeletre.

A lányok felszaladtak a lépcsőn és beszaladtak Jo szobájába.

-El sem hiszem egy igazi kocsi és az enyém! -Jo levetette magát az ágyra.

-Én emlékszek valamire. -Valery zaklatott hangja törte meg a lány boldogságát.

-De mire?

-Hát arra mikor anya meghalt.

Jo régóta ismerte a lányt de eddig még soha nem mesélt neki erről.

-Folytasd!

-Arra,hogy anyu sikít....én oda rohanok és egy vörös szempár bámul rám de másra nem emlékszem.

-Valery...szerintem már nem kéne ezzel foglalkoznod mert csak felizgatod magad.

Jo megölelte barátnőjét megnyugtatás gyanánt.

-Mit fogsz felvenni a bulira?

-Én a fekete mini ruhámat veszem fel persze viszek fürdőruhát hisz ez egy medencés buli is lesz. -Jo magabiztosan állt a tükör előtt.

-Valery és te mit veszel fel?

-Hát én úgy gondoltam,hogy egy szürke szoknyában és lila pólóba megyek.

Jo szinte oda se figyelt barátnőjére csak az ablakot bámulta. Mikor oda lépett,látta,hogy Klaus épp bemegy a házukba. A lány ezt látva megragadott egy meghívót és lerohant a földszintre. Carla éppen kirakta a süteményeket egy tálcára mikor Jo leért.

-Kicsim kérlek vidd ezt át az új szomszédnak. A nő oda nyújtotta a sütiket a lánynak.

-De a kinek adjam oda?

-Hát az új szomszédoknak! Carla szemei szikráztak a boldogságtól.

Jo nem értette,hogy mi az oka de nem foglalkozott vele,kicsapta az ajtót kezében a meghívóval és a süteménnyel. Átrohant az utca másik oldalára. A lány keze a csengő felé nyúlt de mi előtt még hozzá érhetett volna az ajtó kinyílt. Klaus állt az ajtóban.

-Éppen most akartam csöngetni. Jo arca vörösödni kezdet és azt ő is észrevette.

-Tudom csak láttalak az ablakból és gondoltam nem várom meg míg becsöngetsz.

-Oké...én hoztam neked egy meghívót a bulimra. Valeryéknél lesz de rá van írva a cím és hozz fürdőruhát is mert medence is van.

-Köszi és boldog születésnapot! -Klaus megölelte a lányt. Jo számára az egész olyan volt mint egy álom bár még csak pár órája ismerte a fiút mégis visszavonhatatlanul beleszeretett a fiúba.